Posted by
Posted in

Kérdések

Nem sírok, tovább, már nincs erőm, Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is […]

Posted by
Posted in

Van-e előttem…

Van-e előttem út… Van-e még arcom? Van-e járható út… Kell-e még harcom? Van-e még jövőm… Van-e még kilátás? Van-e még erőm… Kell-e még kiáltás? Van-e még lehetőség… Van-e még bátorság? Van-e még eshetőség… Kellene hátország! Vecsés, 2011. április 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ha a kezdet maga a vég…

Mikor a kezdet, maga a vég… Mikor főzöl, és ebéd leég… Mikor minden, csak rosszul sül el… Mikor nem lész kész az ebéddel… Nos, akkor állj meg és gondolkozz… Hogyan tovább? Ezzel foglalkozz… Ha valamire rossz kezdet rányomja bélyegét, Annak nem élvezheted, felhőtlenül sikerét. Mondj álljt és parancsold tenmagadat! Kudarcélménytől óvd önmagadat. Vecsés, 2013. április […]

Posted by
Posted in

Révedek…

Avagy az öregedés filozófiája… Fázósan ülök, fogam is összekoccan, Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. Hallom, mások nem is ismerik a semmit. Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, De nagy elutasítás lett osztályrészem. Egyre jobban látom, bennem van a hiba, Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. Én is […]

Posted by
Posted in

Tajtékszínű a nap

Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]

Posted by
Posted in

Szabadság… hmm.

(TANQ) Szabadság… vajh’ mi az? Oly’ mint a lekváros lángos? Egy különlegesség? Nem állandó a szabadság, Különös illatos vadság. * (10 szavas) Szabadság az emberek vágya, Örök Álma, Elérhetetlen, szívben lakó ideája! (Kínai forma=„Vágyódás délre”: “Shiliuziling” 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa x = végtelen) Az Vágy! Vallja kinek nincs az. Csak álom… Mert a világ gaz… […]

Posted by
Posted in

Lehettem volna szirtkő?

Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet, Vittem is magammal barátomat, az ebet. Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet. Fűszálként mindenütt megterem, tarolón végzetes baj, Ha napra kerültem a fejemen rögvest olvadt a vaj. Mindig tapasztaltam ide-oda, jártamban-keltemben, A csűrés-csavarás a menő, ez alap a sikerben. Az őszöm, úgy vélem, immár szép, szürkés-télikabátos, Talán ezután, már […]

Posted by
Posted in

Elviselhető emberi élet?

Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei, Gyógyulásban a betegnek korlátozottak… eshetőségei. De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei. Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett… Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Vecsés, 2012. augusztus 31. – Kustra Ferenc – versben és 3 soros-zárttükrős –ben.

Posted by
Posted in

Ha az ember…

Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sok beszédnek sok az alja…

Hétköznapi pszichológia… A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond, Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez. A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond És Félszóból sem derül ki igazság… út jellemhez. Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond. Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc