Posted by
Posted in

Avar borította temetőben… őrködik a halál

Halottak napjára – versben és európai stílusú haikuban… Bizton tovább élsz, Én lelkemben… örökké. Rád emlékezek… * Csend gyümölcse csüng Némán síró ajkamon… Eső szemerkél. * Gyümölcsömet kacs Rögzíti… szólnom kéne. Bezárkózott lét. * Hiába szólok… Nagyon emlékezek rád… Szinte velem vagy… * Ahogy megyek a sírhelyed felé, avar ropog a talpam alatt… Sok-sok halott […]

Posted by
Posted in

Gyertyák és mécsesek…

Néhai rokonokat meglátogattam… Lépteimmel lassacskán araszolok az avaron, Gyertya és mécses lángok végig kísérnek utamon… Bejöttem én nyitott kapuszárnyon. Ülök majd padon. Virrasztott éjjel… Letaglóz a fájdalom… Vágy-domb még épül… * Éjjel, fogy remény, Sötétség, nem segítség. Szívben, gyász az úr! * Varázslatos, arany-napsütéses világ ez, De a mélyben lakó, ha kinéz, szakadt nemez. Reggel […]

Posted by
Posted in

Fékem

Versben és európai stílusú haikuban… A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc