Posted by
Posted in

VERS-TAN

A vers fa. Mindenkiben növeszt egy gyökeret. A sorok göcsörtös ágak, suttogó szavak a levelek. Virágot hoz, és koronként más pompába bújva marad szerény, láthatatlan gyümölcsöt érlel, mint magzatát asszony; gazdag, szegény. Föld is a vers. Biztos talaj, ám lehet, olykor csak ingovány. Tüzet felszító vad levegő, víz, ami enyhít, ha szomj a vágy. Mi […]

Posted by
Posted in

ELÉG

Elég a szélnek, ha úgy öleled, mint megbántott, hűséges szeretőt. Hozzád beszélnek a gazdátlan rétek, járd őket végig és mielőbb. Kell még a fáknak a tavalyi bánat, a föld helyett te ápold gyökerük. Emlék ha lázad, bilincs a szájnak, parázs a szemnek és arcul üt. Áldó kezekkel mindent bocsáss el, a birtoklás vágya csak délibáb. […]