Posted by
Posted in

Ébredj, él ez a világ…

Haikuban és apevában írva. Idő van! Ébredj! Az idő, halad, pereg… Feleszmélés kell. * Jó Magyar Hazafi! Mondj le erről: Végtelen közöny! * Lét, mesebeli? Akkor minek a remény? Ó! Mily’ a világ… * Álomvilágban Élni: az önbecsapás! A nagy rossz közelg… * Te még várod jót? Napocskát… felhő takar! Ébredj már ember! * Most […]

Posted by
Posted in

Zúzmarás másvilág

A hideg idő Megjött, zúzmarás kézzel. Fehér zimankó. * Lombtalan bokrok Zúzmarába öltöztek. Fázós lesz reggel… * Öreg, erdei Ágakon zenél a szél. Zúzmarás, minden. * Zizzenő ágon Zúzmara fagy a szélben. Fehérre festve… * Hideg zúzmara, Mint fátyol takar mindent. Teljes a szélcsend. * Rozsdabarna táj… Színesedő levelek… Fehér zúzmara. Vecsés, 2016. december 20. […]

Posted by
Posted in

Párás az ősz… 2.

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Aranyló alkony Teszi széppé, hűs estét. Reggel, vastag dér. Takaró alatt horkol, Kilenckor kávét kortyol. * Alázuhan a Csendben a deres hajnal. Kóróvirágzás. Hamar ruhában pózol, Utána cipőt bokszol, * Kopasz ág-halom Közt pöffeszkedik a szél. Már deres minden. A kakas kukorékol, És mindenbe […]

Posted by
Posted in

Párás az ősz… 1.

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Rebbenő harmat Reggel csókja oly’ buja. Párás virradat. Lágyan hullik a földre, Elhagyja ágát őszre. * Hajnalban, ködös, Hideg reggelen; szélcsend. Átázott avar. Lepihen a mezőre, Nedves lesz egykettőre. * Összehúzta már Magát a gőgős hőség. Jön hajnali dér. Ott marad egyelőre, Nem száll […]

Posted by
Posted in

Harmatba csomagolt reggel

Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]

Posted by
Posted in

Őszidőben ázottak az utak…

(Anaforás, 3 soros zártükrös) Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! * (Haiku csokor) Nézem bámulva, Hogy az eső, hogy esik. Tócsába toccsan. * Fák színesednek, Körötte, minden szürke. Fönt, sötét […]

Posted by
Posted in

Avar borítja a sírokat…

A sírhelyek közötti “vég”, jelképezi az örök végtelent. Fölnézek, látom a kék ég idézve-jelzi, örök tértelent. Az idén lassabban jön a tél, békességet hagy és dértelent. Holt remény kereng, Csillagok, világítnak… Holdsarló csak néz. Ülök csak a már rozzant, szálkás, öreg kis padon, Sóhajtozok, hüppögők, de bizony, itt nincs pardon… Tiszta lélekkel nézek közeli-távoli múltba, […]

Posted by
Posted in

Esőben kullog a végzet… a halottak napján

Versben, európai stílusú haikuban és eredeti stílusú tankában Sebesen vágtató viharban, az esőben kullog a végzet, Utoléri, nem a viharban… a megsebesült nemzedéket? Szemünkbe villámlik, vágyak felhőtemetőbe temettetnek, Vihar fölénk úszik és fájdalmam szikrái nagy lángot vetnek. Kedves őseim! Sírotok letisztítom… Semmi változás. Ó szeretteim! Úgy mesélnék szépeket. A vágy, vágy maradt. Lélek és kerti […]

Posted by
Posted in

Őszi szél a temetőben…

A kavics hangja a lábam alatt ropog, Mint egy régi tangóharmonika, vinnyog. A kövek kemények, törik a talpamat, Arcomba belevág az őszi fuvallat. * Arcba vág a szél, Az elmúlásról mesél. Mélyen hallgatok. * Gyertyákat gyújtok, Azt hagyja, biztos érti… Mégis elfújja… * Megyek egyedül, magányosan cammogok, Kapaszkodnék, de nincsen semmi, mit fogok. Kapkodom a […]

Posted by
Posted in

Sírkertben érezni a múltat…

Halottak napja – haikukban, európai stílusban… Halottak napja. Virágeső sírokon. A hűvös, derűs. * Semmivé lett lét… Kopasz gallyra veréb száll. Szomorún gubbaszt. * Harc a tegnapért, Már hűlő levegőben. Összetört álmok. * Lomb elmúlása… Halála más időké… Idősuhanás. * Csendülő gyászdal, Gyertyaláng-surrogásban. Széltől, lengedez. * Mécsesek lángja Fenntartja az elmúlást. Lángban… holt lelkek. * […]