Posted by
Posted in

Elmúlik az élet…

Fogyóban az életút… Most, így belegondolok… megy az idő, Mily’ gyorsan elmúlik élet… repülő. Elég sokat éltem, de ez csak egy részlet, Még élnem kell életet, míg tart a készlet! Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem, Évekkel hátamon élnem kell… hátra maradt életem, Az idő elmúlt, nem vár, csak úgy tovaoson mellettem. […]

Posted by
Posted in

Mindenszentek

Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]

Posted by
Posted in

Fények a temetőben…

Versben és európai stílusú haikuban…. Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág… Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok… már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez […]

Posted by
Posted in

Filozofikusan apevákban

és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lesz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát […]

Posted by
Posted in

Poéták Gyöngye!

A haikuban és versben írt elismerés Jézusom, segíts! Hihető ez? Káprázat? Poéták Gyöngye! * Amit Te ezek szerint tudsz, az már maga a csoda, Te vagy a POÉTAKIRÁLYNŐ cím várományosa! Én itt a messzi alvégen, mától örülök, hogy szóba állsz velem! Megleptél rendesen, ezen túl a barátságodért esedezem. Kérlek, ha lelöksz a pástról, legyen fájdalommentes, […]

Posted by
Posted in

Összetartozás

Finom simítás, Összetartozás jele. Bőrirritáló. 2015. március 20. – Kustra Ferenc Füvészkert által kiírt haikuíró versenyre készült.

Posted by
Posted in

Nyári öröm…

Az azonos című versem haiku átirata A nyár öröme A meleg, fülledt felhő? Ütöget eső. Beizzadt felhő Vihart megidéz, zuhog. Nagy szemű, kopog. Ázott dáliák, Viharvert virágsereg. Halott dáliák. Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haikuval szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első […]

Posted by
Posted in

Ücsörögve terpeszkedő a köd

Az ősz… már erre sétál. Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon, A világ is csendes, de így is rosszacska… én ez fájom. Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom. * Hideg balladát Dudorászik az avar. Jön, köd-szitálás. * Rossz idő itt van. Falevelek vizesek… Hajnal, köd-párás. * Ködös reggelen, Homályt törő fény kereng. Világosodik. […]

Posted by
Posted in

Hétvége Szibériában, nyáron…

Európai stílusú haikuban… Szekérzörgés és Állatbőgés zsivaja. Falusi lárma. * A heti vásár. Árusok, zöldség, csirkék. Mozgó, tarka kép. * Több jó ízlés És tisztesség van dzsungelben. A modern nép prűd. * Sok-sok szúnyograj! Hihetetlen mennyiség! Folyton támadnak! * Révész és halász Csónakot ad bérbe. Ez megélhetés. * Hancúrozni a Mély folyón a csónakban. Vizi […]

Posted by
Posted in

Visszanéz a tekintet

Versben és haikuban vizionálok… Percek lopottak, Ringatnak, körbevesznek. Sorompó fönt van. * Ha majd hosszú útra megyek, visszanéz a tekintet… Majd sokáig mesélik, nem búcsúzott, csak legyintett… * A múltam, folyton Belém köt, mint agresszor! Homokóra áll! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc