Posted by
Posted in

Hókristály szimfónia

(Bokorrímes) Milliárdnyi csillogó és vakító hókristály folyvást csak hull, Ha az ember számolná, abba, akkor bizton belebolondul… Ez maga egy varázslatos álomkép, az éber kábulatbúl. Kínai versforma, „Vágyódás délre”: ,,Shiliuziling”, szótagszám: 1, 7, 3, 5, Rímképlet = aaxa Szép, Oly’ varázslatos a kép… Hull a hó, Csillog a hópép… * (haiku) A hópelyhekkel, Tangót lejt […]

Posted by
Posted in

Téli nap

A téli nap, vakítóan süt… Hótakaró visszaveri fényt, Én meg nézem, mint egy átszellemült. Úgy élem meg, mint egy leányregényt. * Hófehér a hó, A tisztaság szépsége… Hógolyó fehér. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Várostrom télen…

Európai stílusú haikuban… Várárok vízét Sűríti az eső hó! Reggelre befagy. * Várárok vízén, Ellenség korcsolyázik. Hógolyót dobál… * Várárok vize Fagyott, madártoll hull rá. Korizós, bukik… * Hóvihar tombol, Támadóknak, most merre? Hóban korizni? * Havas forgószél Sodorja fegyverzetet. Már hógolyó sincs. * Ellen bekopog Menedékért! Forralt bor… Szebb és jobb jövőt! Vecsés, 2016. […]

Posted by
Posted in

Jégvirág csokor

Hideg-mágus csak Suhint, ablakon csokor. Szép a rajzolat. * Odanézz! Nem látunk ki az ablakon, Nem látunk át a szép jégvirág csokron! Most éjszaka, kint nagyon fagyhatott, Jégvirág, ablakunkra hullhatott! * Ezüst jégvirág Nyílt a külső ablakon. Mint szemellenző… * Ez, az a gyönyörű csokor, amit le nem téphetsz, Ez, az a szép virág, amit […]

Posted by
Posted in

Séta a hóban

(3 soros-zárttükrös) Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is, Persze így elmaradt a várt, hóban liezon is… Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is. (3 soros-zárttükrős, belső rímes) Csak csúszkáltunk, lecsüccsentünk, orra buktunk, Kipirultunk, teljesen havasak lettünk, szórakoztunk… Csak csúszkáltunk, lecsüccsentünk, orra buktunk, (Apeva) Hó Esett, Még frisses. Úgy ropogott… Hideg […]

Posted by
Posted in

Doni hőseink…

Versben és haikuban Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre, Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége! Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre? Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott, Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott. A vaksötétben csak a hó fénye világított, A sok harcedzett… bánatkönnyeket potyogtatott. Másnap már a világosban, harminchét […]

Posted by
Posted in

Hegyi… télkirály

Eredeti, Basho féle haiku stílusban… Fák csikorognak, Égető hegyi fagyban. Csöndes nyugalom. * Az erdő tompán Csendes. Halkan eső hó. Recsegő kristály. * Havas erdőrész… Ott, járt ősvény hiánya. Magas, puha hó! * Veszélyes ősvény. Szakadékos hegyi út. Hógörgetegek. * Csillag, mit mutat Csendes, téli estéken? Tél, még soká tart! * Havas szélörvény. Fehér pelyhekben […]

Posted by
Posted in

Téli egyveleg…

Az időjárás-változatokról… haikuban. Az utcalámpa Néma-sárgán csak pislog. Gyors ónos eső. Sötét bársonyként Leborul csillagos ég. Hull… ónos eső! ** Sötét folyóban, Ég végzete elmerült. Hajnalban fagyott! Már mínusz húsz fok Hajnali hőmérséklet. Minden megdermedt. ** Hideg ridegség. Sűrű hószállingózás. Hold meg, világit. Napnyugtakor már, Lanyhul hó vakítása. Holdvilágos éj. ** Fagyott bokrokban, Állat nem […]

Posted by
Posted in

Madarak a mínuszban…

A madarakról a télben… eredeti Baso féle  haikuban… Már hideg, ólmos, Az estéli szürkeség. Tyúkok, elültek. * Mert fagyot nyeltek A szirmok, oly’ kemények. Ritkák… madarak. * Zúzmarás a táj, Cinkék tolla is fázik. Tudott, jön a hó. * Kopasz ágakon, Cinkék szeme villódzik. Letört jégcsapok. * Hajnal zúzmarás, Tájat, takaró fedi. Cinke éhezik. * […]

Posted by
Posted in

Anziksz a téli ködről

Eredeti Baso féle stílusban írta meg tankákat a szerzőpáros Fák szitálják a Ködöt, ágakon, varjak. Károgó beszéd… Gyönyörű-szép, puha föld, Lélek-fehér testet ölt. * A köd ólomszín Kabátjába, belebujt. Napot elbujtat. Fény nélküli szuszogás, Ködhomályos áldomás. * Mohos fatörzsek Elmentek az álomba. Köd… a takaró! Fátyolos a lehelet, Szép, emberit tehetett. * Köd, párafátyol Akadályozza […]