Posted by
Posted in

A mélységek csöndes temetője…

Az élet maga egy vízió… versben is és haikuban is… A végtelenből Kivágott körcikk vagyok. Álmaim, vadak. * Lelkem… fekete mélységek csöndes temetője… Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve… * Békésen várok, Láthatatlan sötétben. Izgalom-fényben. Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A köd leszállt

Az ősz társalkodónője… Ködbe burkoló Időjárás érkezett! Bundák, vastagok. * Korhadt faágon, Újra lóg, köd fergeteg. Hívatlan vendég. * Ólmos köd terül Didergő tájra, fájón. Fázik a szélcsend. * Hulló falevél. Fázósan ködös éjjel. Hűsek nappalok. * Félholt falevél Szelek szárnyán utazik. Ködtakarót kap. * Sárga falevél Mosolyogva hullik le. Ködben is leér. * Magányképletben […]

Posted by
Posted in

Ősz házikabátban

(3 soros-zárttükrös) Huh, hiába csak szemerkél az eső, de már hideg! Sétálni ilyenkor… az egész környezet már rideg… Huh, hiába csak szemerkél az eső, de már hideg! Kínai versforma, „bambuszliget”: csi-csüe „Zhuzchici” = 4 x 7 szótag, Rímképlet: a, a, x, a. Hull felhők hűs nedűje, Szívnek sekély derűje, Monoton szürke napok… Légy fázós szív […]

Posted by
Posted in

Ősszel, deresek a hajnalok… 1.

Melankólia Ücsörög búsan, tájon. Hajnal, már deres. * Szellő csak játszik, Esti sötét meg támad… A hajnal, deres. * Hold, már megy haza, Napkorong megérkezik. Deres már a táj. * Nap aranyfényű, Süt még, de már hidegen. Deres pirkadat. * Levegő hideg, Deres, csak kóstolónak… Fázós hajnalok. * Meztelen a fa, Ágai csak hajlongnak. Reggel, […]

Posted by
Posted in

A csend…

Életvízió… (Bokorrímes) A csend hangja, kopott nemez papucsban jár, Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár… Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár. (Septolet) Papucsban járna, Csendnek hangja, Ha Volna lába. Toporogna, Ha járni tudna, Sőt még kopogna… * Hangja… nem is létezik, talpa alatt kő csikorog, Nyekergésre az arca, vérfagyasztóan vigyorog… Leül egy padra […]

Posted by
Posted in

A nyár lángja

Az évszakok követik egymást… nyár, ősz, majd tél… A nyár lángja idője végére, veszít a melegébű, De nem tud semmi mást, mit tenni, ez fakad a helyzetébű. (apeva) Nyár Lángja Nem perzsel Homokszemet. Üres a vízpart. * Az ősznek, még csak pislákoló a lángja De fellángol majd, lesz szép, nagy lángcsóvája, Aztán meg hűni kezd, […]

Posted by
Posted in

Léleksivatag…

Európai stílusú haikuban Élet tövises, Szára, száradó kóró! Lélekfájdalom! * Beteges vágyak! Jó eszedbe jut, de nincs. Lélekreménység. * Ember csak tervez, Lélek meg a partnere. Jó elképzelés. * Lélekhangulat Könnyíti napjaidat? Tisztességesség. * Van küldetésed? Lelked, követ az úton? Lélekgyémántok. * Keresed amit? Aggódsz, hogy nem találod. Lét nem írt… hallgat. * Varjú a […]

Posted by
Posted in

Őszi haiku csokor 3.

Eredeti Baso féle stílusban… Gyors, zuhanó a Naplemente. Vaksötét. Száradt kóró sor. * Est, sötét álarc! Hajnal, csipkézett fátyol… Suhogó fenyves. * Ködös pirkadat. Délelőtt csendes eső. Korai alkony. * Dús, harmatos rét, Fecskék elköltözőben. Lanyhuló alkony. * Hideg fényt áraszt, Fakó ezüstös csillag. Hideg szél támad. * Hold mosolyog, Felölti csillag díszét, Fönt fagyoskodik. […]

Posted by
Posted in

Őszi haiku csokor 2.

Eredeti Basho féle stílusban… Fönt alkonyodik, Bíborvörös ég-alja. Ég még azúrkék. * Esti szél kereng, Bíbortüzű ég alatt. Zöld, sárga, barna. * Kelő nap bágyadt, Táj fölött már erőtlen. Fogy élettere. * Vadludak vében, Hangoskodva vonulnak. Élnek, más tájon. * Koronás darvak Érkeznek hűvös széllel. Korai este. * Verebek, már csak Gubbasztanak, fázósan. Kopasz bokor-lak. […]

Posted by
Posted in

Őszi haiku csokor 1.

Eredeti Basho féle stílusban… Szellő se mozdul, Fán, fakult levélke lóg. Hervadó élet. * Halálát sírom Tarka-virágos rétnek. Kókadt pipacsok. * Lombhullatóként, Fák növelik az avart. Puha lépések. * Költöző madár Jegyet vált és szárnyra kél. Itten csak fázna. * Kutya bundája, Elkezd megvastagodni. Melegen-tartó. * Nap nem süt már úgy, Mint kinn a réten, […]