Posted by
Posted in

A tavasz, érkezőben…

(Bokorrímes) Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen, Boldogan röfögnek és túrnak serényen. Visit a sok malac, tanulnak keményen. Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek, Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek… Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek! Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak, És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának! * (Haiku) Hullámos dombsor Legelővel […]

Posted by
Posted in

Van… kinek?

Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad… Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had…. Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik… Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik… * Erdő fái közt Is jó lehet kilátás… Magasles… magas. * Siker útja a Sok-sok […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 1.

Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban… Fény kikandikál A hajnali felhőkből. Sugara, villog. Arcomon vesztegel, enyhén melenget, Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget. * Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat. Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat. Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt… * Színes avar-szín Keveredik […]

Posted by
Posted in

Oximoronos haikukban

Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]

Posted by
Posted in

Don-kanyar krónikása egy poéta

Harctéri meditáció, versben, apevában és haikuban… Bizakodón gondoltam mindig, a ridegen hideg tél is lehet szép, De ma már tudom, ha ezt látjuk, akkor jobb ha, elővett régi fénykép… Itt mintha dézsából öntenék ránk a hideget, Így ezt, aztán jól beszívjuk, árokban eleget. Recseg a vastag hóréteg-jég, amikor rátaposok, De nem marad meg a nyomom, […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari emlékezés…

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… Jaj! Hideg Ölelget! Remeg testem, Lelkem, mindenem! * Itt Lélek Nem leli Nyugvó helyét! Sír is oly’ hideg. * Gaz Hideg, Maga az Ármány! És az, Hogy még lőnek is…! * Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni, Mert azzal is csak robbanásokat lehetne visszaidézni. Álmodozó a lélek, az […]

Posted by
Posted in

Az orosz sztyeppen

Eredeti, Basó féle stílusban írt haikukban… Az orosz sztyeppen, Megérkezett a fagyás. Idő, zúzmarás. * Az orosz sztyeppen, Keblére ölelő fagy. Mini jégcsapok. * Az orosz sztyeppen Hajnali hideg kemény! Befagyott vizek. * Az orosz sztyeppen Fűtött a gerendaház… Farkas jár erre… * Az orosz sztyeppen, Növények tetszhalottak. Örökzöld fenyők. * Az orosz sztyeppen. Fehér […]

Posted by
Posted in

Felveszem a vaksötét éjszakát…

Poéta vagyok – versben és európai stílusú haikuban… Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát… Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát. Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó, De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó! * Csak írni folyvást, Tentával ecsetelni. Szórakoztatás. * Toll […]