Posted by
Posted in

Életek

Életek Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan?-járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi?-k, a Hogyan?-ok és a Miért?-ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt. Átlagos pókháló volt. Ezüstszínű, törékeny. De mégis szilárd. Legalábbis szilárdan tartotta azt […]

Posted by
Posted in

Lenni kell

Lenni kell A kerékpáros fiatal fiú felbukkant az utca egyik végén. A Kővágó utcáról van szó, P. városban. Elárulom, a hitelesség kedvéért. Feltűnt és lassan gurigázott ezzel a lángvörös biciklijével.  Minden kapunál megállt és a postaládába dobott egy szórólapot. Minden kapu oldalában ott lapul, tátog egy kicsiny, egyszerű láda ilyesféle célokra. S a kisportolt, kissé […]

Posted by
Posted in

Beteg(ek)

Beteg 1 Az ember beteg. Hát akkor gyógyuljon meg. Íme: meggyógyult! Beteg 2 Az ember beteg. Hát akkor haljon bele. Íme: belehalt!  

Posted by
Posted in

Megszülettem… magam nélkül!

Megszülettem, akarat nélkül… Meghalok biz’, akarat nélkül… Addig élek, akarat nélkül. * Nem kértem létet… Élek, mert megszülettem. A halált sem akarom. Akarat semmis, Születtem, élek s halok… Ezt kényszerből kell tennem. * Nincsen akarat, Se színeső- szivárvány, Életem hideg. *** Megszülettem, akaratom ellenére… Meghalok biz’, akaratom ellenére… Addig a lét… akaratom ellenére. * Akarni […]

Posted by
Posted in

Csupáncsak egyszer

Csupáncsak egyszer! Soha nem ivott tejet. Soha! Gyerekkorától fogva. Csakugyan nem. Soha. Egyesegyetlenegy kortyot, csepet sem. No persze, a tej erős, egészséges. Túl azon, hogy minden, minden egyes, de minden egyes ízlelőbimbó számára mennyei látvány és idilli zene. Édes illat? Az is. És fehér, frissen pottyant szűzi hó. Fehér, mint a színes, szép ceruzákat váró, […]

Posted by
Posted in

A vég

A vég X lezárta, lásd meg! amit nem is lehet, és nem is képes, nem! Meg ő is mégis tette, mindez már mögötte- Hiszen felé nyúlik egy sötét, rideg kar, aki akar mindent. Bárha nincsen ujja. Aki takar mindent, bárha nincs tenyérje. Hiszen halott. Csupasz! Hogy lerántsa földre vagy épp fel az égbe, már feléje […]

Posted by
Posted in

Nem itt van

Nem itt van -Önsírra- 1. Gondolta, akarta. Gyenge volt a hangja. De vannak létkellők! Mindenét átadja. 2. Gondolta, akarta. Belényúlt agykarja. Ő talán afféle atomgyűjt-őshangya? 3. Gondolta, akarta. Lesz-e még hatalma? Kísértsen szelleme, s hamvát tedd asztalra. 4. Hiszed-e, nem itt van! Elhagyott csontsírban. Olvad-fagy Mindőben. “És erre én igyam?”

Posted by
Posted in

Egy kalács és Mária

Egy kalács és Mária Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte. Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. […]

Posted by
Posted in

Én is

Én is Én is kaptam ágyút, sebet ötvenhatban. Én is éltem ötven-hatos dicsvér évben. Tarta bitó engem is, itt. De hát így jó. Űztem Gerőt, Haza-tudtom adja erőt. Ölém Kádárt, tankra, trónra ahogy ráállt. Szóltam: “Szabad!” Hallám közben a te szavad, te is ugye kiáltottad ezt épp. Ugye? Én is láttam szovjet harcost. Agyon… lőttem. […]

Posted by
Posted in

Naplók és naplóírók és naplóolvasók mindig és mindenhol vannak

Naplók és naplóírók és naplóolvasók  mindig és mindenhol vannak Jöjj, Anne, írd tovább naplódat. Éleszd fel az Anne Frankokat! Bennünk zúgnak Sok Századik Birodalmak és édennek kígyóiként harapmarnak. Jöjj, Anne, vidd tovább naplódat, nálunk van, átadjuk a tollad. Vagy csak diktáld, minden által lejegyezve és még inkább behatolsz hall-fülekbe. “Érzitek testlélek-melegem? Fajomból sosem lesz elegem.” […]