Posted by
Posted in

BOTANIKA

Ebben a kertben a bokrok máshogy, hajladoznak az almafákhoz. Ebben a kertben a szilvák kékjét, rubinnal festik a naplementék. Egy képzelt kertben a fenyőgallyak, szemérmes fészket takargatnak. A képzelt kertben a százszorszépek, pázsitra zuhant csillagképek. Egy képzelt kertben tejüveg szirmok, a hajnal vérét festik magukra, egy képzelt kertben az, ami tiltott, a halál jogtalan, alanyi […]

Posted by
Posted in

HIPNÓZIS

Ha mégsem tudtad volna eddig vagy sejtetted, de nem volt bizonyosság, a nő szemében minden férfi sorsa, többrétegű, áttetsző valóság. Hisz sokfelé néz, lát és érez az, kinek szelleme, majd szíve felzokog, bár derűs marad, talán akkor is, ha elvásnak a nagy piramisok, az idő akár koldus, a kapukon benéz, hogy szemtanúja legyen a halálnak. […]

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarosok családjai…

Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki… Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem […]

Posted by
Posted in

Illúzióvillanás a Don kanyarról…

„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]

Posted by
Posted in

Poéta a Don-kanyarban…

Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett, LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett. Gyertyacsonkom, már alig pislákol, küzd a sötéttel, Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel? Várok, nagy poéta gondolatokra, Írnám én azokat nagy halmazokba, De úgy hallom, bunkeremtől oly’ nem messze, akna robban, Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban. Mit […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban áll a honvéd

1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]

Posted by
Posted in

Kiömlött a magyar vér a Don-kanyarban

A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért. Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt. Zúg a szél a Don-kanyari állásokba, De nem zúg a víz, oly’ vastag jég borítja. Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd, Ha nem esik hó, mindent beborít a köd. Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó, Bakák nem […]

Posted by
Posted in

Küzdelem a Don-kanyarban

Ifjú, besorozott magyar baka, Három napja volt a frontvonalba. Neki még ekkor otthon járt az esze Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. A katona, rettegésben csak folyvást sikított, Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. Harci repülők bombázták őket, repesszel. Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, De […]