Posted by
Posted in

Doni hőseink…

Versben és haikuban Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre, Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége! Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre? Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott, Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott. A vaksötétben csak a hó fénye világított, A sok harcedzett… bánatkönnyeket potyogtatott. Másnap már a világosban, harminchét […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban jéghideg van

Mínusz negyven fokban, csak a havas, hideg jég dominál, Árokban meleg nincs, melegedésre a jég nem használ. Élvezik, ha sokat lőnek, puska és löveg csöve melegszik, Kezüket, hátukat kicsike, halálos hővel melegítik. A legények ott, otthon… érző, szerető emberek Ők itt a mínusz harmincban, csak félig fagyott testek. Kaptak aztán jobb felszerelést, de a mínusz […]

Posted by
Posted in

Az utolsó vers

A szavak messze elkerülnek, Ajkamon a csend mosolyog, Szívemre hajol a magány, Céltalan tájakon bolyong.   Átnéz az idő felettem, Szeme a távolba réved, Tudom, hogy végtelen csordul, Nekem csak emlék az élet.   Lábam már nem visz az úton, Bénaságát borítja lepedőm, Kezemből csusszan a kőre, A megmarkolt földi időm.

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarosok családjai…

Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki… Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem […]

Posted by
Posted in

Illúzióvillanás a Don kanyarról…

„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]

Posted by
Posted in

Poéta a Don-kanyarban…

Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett, LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett. Gyertyacsonkom, már alig pislákol, küzd a sötéttel, Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel? Várok, nagy poéta gondolatokra, Írnám én azokat nagy halmazokba, De úgy hallom, bunkeremtől oly’ nem messze, akna robban, Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban. Mit […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban áll a honvéd

1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]