Posted by
Posted in

Ujjong a harang

Hétköznapi pszichológia… Halottak napja… Harang szólít! Emlékek elevenek, időmúlás nem gyógyít, Könnyeket tódít. * Ujjong a harang, hogy újfent dalolhat, Sorok közt a fájdalom, csordogál. Halottainkra, már harangszó sem hat. S Fájdalom, lelkünkben is csordogál. Halál magában örül, ha kaszálhat… * Halottaink nem hallják… harangszót… Fagyos könnycseppet pattanót. Halál kondít lélekharangot. Vecsés, 2017. június 5. […]

Posted by
Posted in

Sóhajok

Sóhajok Felszakadó sebek még fájnak, az emlékek visszatalálnak, szélben lobogó gyertyák fénye a szeretet örök ösvénye. Még sajog, de szelídül a gyász, és ajkunkon örök a fohász, újra átéljük létezésük, tudjuk, majd mi is hazatérünk. Apró pillanatok mesélnek, fellobbannak gyertyák fényében, a szélhárfán nekünk üzennek, lángörvényben újjászületnek. Emlékpillangók ezüstködben, sóhajtások a fehér csöndben, a miértekre […]

Posted by
Posted in

Fáj a hiányod

Fáj a hiányod Félve lépek az avaron, ne zavarjam szelíd csönded, virágcsokor a kezemben, elhullott már minden könnyem. Szél suttog a te hangodon, hárfán a dallam csupa báj, őszi levél egyre pereg, hiányod nagyon-nagyon fáj. Fehér, lila virágtenger borítja be a halmokat, gyertyák füstje száll az égre, távolból szól a harsona. Reszkető fényekben látlak, arcodon […]

Posted by
Posted in

Halhatatlanok

Halhatatlanok Hajlongó hófehér szirmokon eső csordogál, bánat zihál elfelejtett régi sírokon, és borzong a nyugtalan világ, csöndjébe csüggedt fájdalom váj. Lángokban lobogó emlékek kis kincsei a múló létnek, emlékszel? – Bennem, mint végtelen film pereg újra a pillanat, ölelnélek, hol vagy?… Kérdezem. Árnyak osonnak a sírkertben, hozzájuk szólok – Te, Te vagy az? Szél lebbent […]

Posted by
Posted in

Ne sírj!

Ne sírj! Újból emlékezni jöttem, látni az ezernyi apró lángot, ahogy gyémántként szikráznak fel, a ködbe borult tájon. Emlékezünk mindannyian valakire, anyára ,apára,testvérre,barátra, itt vannak mind,- lélekben velünk, ha szellő simogat, ők fogják kezünk. Ne sírj!- szólnak hozzánk ezernyi módon, velünk vannak, mikor a napsugár csókol, midőn a hajnali csend átkarol, hangjuk szól, mikor a […]

Posted by
Posted in

Óh, Ti kedves ősök…

Óh, Ti kedves ősök, eljöttünk benneteket meglátogatni, Ti vagytok múltunk, benneteket kötelező és jó szeretni… Már eme régi helyen Ti elegen vagyok, bezárták, Az idő vasfogai vaskapu zsanért is elvásták. Ódon kerítés öleli körül a sok sírhalmot, Van hol leomlott, így beosonásra lyukat hagyott. Kihasználjuk, bemegyünk, sétálunk sírjaitok közt. Gondolatban viszünk virágot, , mécsest egyebek […]

Posted by
Posted in

Bolyongó lelkek…

Kint a temetőben rideg, márványból lett sírok, Olyan, mint sivatagi kőrengeteg, és sírok. Szerettem testét borítják, nyugodni nem bírok. A sírokon, koszorúk, gyertya, mécses, virágok, Ahogy megyek, mindenhol csak folynak a bánatok… Sok kis picike lángocska, lelket szaggató! Emlékezünk… de, ez meg nagyon szívszaggató! Fák között hallik, szélfútta halotti ének, A sírok között meg, sok […]

Posted by
Posted in

Ködtől sikamlós avarban lépkedünk

Ködtől sikamlós avarban lépkedünk a temetőben, Virágot, mécsest viszünk örök, nem múló szeretetben. Milliónyi mécses világítja ódon temető utat, Megyünk előre szemünk a szerettünk sírja után kutat. A sorsunk úgy akarta, hogy ne sűrűn járjunk itt, Pedig tán’ jó lenne többször is jönni egy kicsit. Őseinkkel, úgy spirituálisan tartani kapcsolatot, Ülve kispadon, merengeni, érezni szív […]

Posted by
Posted in

Mindenszentek

Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]

Hiányod megfagyott bennem
Posted by
Posted in

Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]