Posted by
Posted in

Örök nyugalom

Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]

Posted by
Posted in

Éledő természet

Már itt a tavasz… eredeti Basó féle stílusban írta a szerzőpáros. Szél simogatja Lágyan, mi elé kerül. Rügyet szellőztet. Szél játszik az ágakkal Nap elvonul fáradtan. * Árad a patak, Jéghegyek már olvadnak. Föld felújítás. A hegyet köd takarja… Ne lássák, azt akarja. * Bokron, friss levél, Ágak közt, szél danolász. Fű sarjadása. Égen egy […]

Posted by
Posted in

A nyár, már itt kóricál…

A nyárelőről TANQ csokorban írt a szerzőpáros. A bárányfelhőcskék Habosak, mint egy szép hullám. Ó, napfénysugarak! Selymes füvek fürge ujja, Itt a nyár, ő itt van, újra. * Szivárvány derűje Borítja messzi láthatárt. Szép a szín-kavalkád. Szoknyában jár a képzelet, Horizont lelkét kémleled. * Hajnaltájt, a csendet, Macska léptei zavarják. Köröm tán’ nyikorog. Aranyporban él […]

Posted by
Posted in

Tavaszodik

Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József