Posted by
Posted in

A szívem ritmusa

Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza. Sok jó és igaz magyar elhullt a véres harcokba! Vörös lett a vértje és fű-zöldje. Győzött harc… az élet fejedelme. El, ne- veszítsd tenmagadat magyar! Onnantól neked, az élet fanyar És nem egyenesíthető kanyar! Szíveink ritmusa visszhangozza, a haza jajszavát! Senki ne feledje jó és igaz, elhullt honfitársát… Vörös […]

Posted by
Posted in

Történelmünkről… futólépésben

Ezen, már nem lehet változtatni… Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem. Ezt igazolta és most is igazolja történelem. Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen. Ezer év bizony, nagyon nagy idő! Volt itt már jó, meg minden rossz… verő. Csak a nagyobbakat, mint az emlékezetes tatárdúlás, Itt voltak, hódítottak, öltek és nagy […]

Posted by
Posted in

Hazám, te vagy a mindenem!

Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem, Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem! Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem, Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem. Aki ide született, itt éljen és itt haljon! Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon… Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon! Aki ezt nem bírja és elmegy, […]

Posted by
Posted in

Él a haza

Sohase mond, hogy elveszünk… Sohase mond, hogy nem hiszünk… Ne mondj olyat, hogy itt a vége… Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc – anaforában

Posted by
Posted in

Fekete tömeg

Három holló károg a fán. Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván, Hogy én is károgjak, mint ők, Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők. Most látom, nem három varjú károg, na! Eget befeketítik, és ez a tömeg záloga, Hogy büntetlenül kárognak nép ellen, Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen. Nem tudnak gyököt vonni és […]

Posted by
Posted in

Haza

Kebledben, bent érzed; haza! Ti tudjátok mi a haza? Hol szeretsz, élsz és dolgozol, Hol nem érzed azt; itt máshol. Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Volt több szabadságharcunk…

Európai stílusú haikucsokorban… Hol kard vagdosta, Hol lánctalpak taposták! Elbukott csaták! * Modern korban is, Kicsik le-igázottak! Örökös küzdés! * Tartós szolgaság! Nép évezredes sorsa! Szabadságra vár! Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A szabadok honába

A szabadok honába 1. Lássad hazámat, mert szabad ő, szabad! Lássad hazánkat, mert szabad, ó, szabad. Országodat el- s megtiporják? Nézz ide, láss ide, énhazámra! 2. Állják a trónját Más katonák, s üli Más pápafő. (Ám: kell aki rája lő!) Mégis szabad és oly hatalmas, mert ilyen ő, a hazám-hisz én is. 3. Mert én […]

Posted by
Posted in

Valami hazáról…

Valami hazáról… 1. Én megalapítom az enyém hazámat! Van, ki belérokkan és fel is kiálthat: mi-vagy teországod végre hogy meglássad! Én most elrebegem hazai fohászom. 2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom, köpenyét adja rám féltőn és megáldón. Ágyba is bebújtat a széles határon. Hanem a szándékát én bizony nem értem. 3. Határok Ősanyja micsodám […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk 1. Kék akár a víz. Barna mint a föld, édes-é az íz? 2. Véle önjelöld. Szürke. Ő a tűz. (Vagy helyette zöld!) 3. Lelkeidre tűzd. Össze minket hív… S ó de messzi űz!!