Posted by
Posted in

Szakítás…

Hétköznapi pszichológia… Szakításnak nincs kezdő időpontja, Eszkaláló folyamat, sohasem megfelelő az időpontja. * Visszanézve, egy pár kezdő, szakítási, időpontja valósan nem létezik, De bármikorra taksálják is, mindig rossz az időpont! Hiába gondolják, hogy átgondolással az enyészetet még lefékezhetik, Ha Már a körülmények azt mutatják… már kitéve a pont. Az ember nem gép, hogy ki-bekapcsolva, érzelem […]

Posted by
Posted in

Ha a baj kongatja a harangot…

Hétköznapi pszichológia (Septolet) Hűség, biztonság, Élet lankaság… Éjféli harangot, Baj kongatott. Régi érzelemmel, Vészjel. Nagyon csókold, élvezettel. * Mond kedves volna kedved, sétálni karolva? Mond kedves volna kedved, elmenni moziba? Mond kedves volna kedved, csücsülni boglyába? Mond kedves volna kedved, békülni vitába? Valami elromlott közöttünk, nem értem, miért? Valami elromlott közöttünk, van oka kiért? Valami […]

Posted by
Posted in

Eltűnik…

Hétköznapi pszichológia… Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül, Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe. A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül, S Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül… Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az öregség

Hétköznapi pszichológia… Az öregség bajjal jár, ezért néha sírok egy kicsit Hajnalonta a napfényben fázósan ébredek. Magamhoz térve, sajnálom élet elveszett kincseit S, Hogy, mikor ér ide a halál, ezen elrévedek… Siratom, múlt rossz életem… még azért élnék egy kicsit… Vecsés, 2017. június 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Végzetem az életem…

Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?) Régebben én voltam a még élő múltam, Mára, főként a jelenembe avultam… Régebben én voltam a még élő múltam. (HIAQ) Tüzes lét, élénk múlt, Hitvány jelenemben avult. Anno boldog voltam. * Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni, Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni? […]

Posted by
Posted in

Egy erőltetett mosoly

Hétköznapi pszichológia – Kétségek… (Anaforás, 10 szavas duó) Egy erőltetett mosoly, váratlan mozdulat, Okot ad kétségekre, megváltoztatja voltukat. Egy mosoly erőltetése, és ha váratlanul, Kétségeket generál másikban, óhatatlanul. * Arca szomorú… párja nem látja, Ő érzi, kialvófélben szerelemük lángja. Arcán megjelenik a szomorúság virága, Eszébe jut, kialvós szerelmük lángja. * Felemelt hangsúllyal kiejtett sértő szava, […]

Posted by
Posted in

Szemben a végzettel…

Hétköznapi pszichológia… A vak végzetet, mi biz’ nem látjuk, De ő vakságban is lát minket. Ha, baj van, nem tudjuk, mit csináljunk, És Ezért tarol le élet minket. Megtörtént bajunk kárát, mi látjuk. Vecsés, 2017. június 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Háború végtelenségig… mégis együtt

Hétköznapi pszichológia Együtt élnek rokonok és úgymond idegenek… Rokonok a nagyik, szülők, az édestestvérek… A házasok egyik fele, bizony jövevények… Mindenkinek más a homlok-, és az ujjlenyomata… A lelke is más, ez meg „milyen ember” lenyomata… Az agyi képzetek ész, intelligens lenyomata… Nincs, tehát két ember, akik… teljesen azonosat akar, De, amit akar, azt a […]

Posted by
Posted in

A gondok a fényben

Hétköznapi pszichológia… A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam, Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem. Mások, oly’ megátalkodottan, csak nevettek rajtam, Pedig Miattuk a fényben, néha a sötétet kerestem. Ha a fény esetleg rám villantott… csak odahagytam. Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Feltörtem a csonthéját…

Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában. Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam, Alattvalóimtól feltétlenül elvártam. Elveimért harcoltam elszántan * Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát, Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát! Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját, És Bár nem kedvelem, de megvédem a békát. Munka, ember alapja, ez adja portréját. * Szél Törte […]