Posted by
Posted in

Az út véges…

HIAQ csokorban írta meg a szerzőpáros… Ködös, fakó álom. Nyálkás ködben, nincs meg utam. Már nem kell. Ébredtem! Lábaim visznek előre, Nem jutok egyről kettőre. * Béke! Jöttem, sírtam. Volt vágyam, adtam örömet… Lét, semmit nem díjaz… Szükségem lenne erőre, Sorsomat tudnám előre. * Lépj ki, ketrecedből. Nem megy? Legalább nyúljál ki! Érthetetlent, vesd el! […]

Posted by
Posted in

Edzést tart a szél…

Orkán születik? TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Halk szél felébredez Már világosas hajnalban. Kakas máris fújja! Álomnak vége, feledés: Rózsaillatú ölelés. * Idő, a szellővel Langyos üzeneteket küld. Langymeleg az eső. Friss könnyként cseppen a bőrre, Tekint, tegnapi jövőre. * Lombok alatt bujt árny, Menekül sütő nap elől. Szellő máris langyos. Fa alá kergeti […]

Posted by
Posted in

Sodró élet

Meditált a szerzőpáros… Ablakon kinézve, Álmodozok…, csak szétnézek. Erre teremtettünk? Szakadt lelkek buja vágya, Okoskodás iskolája, * Nincsen menekvésem, Életem, néma kiáltás. Elfoszlok… széthullok… Moslékhordó tarisznyája, Emberiség misztikája. * Égi menetrendben, Minden, már elrendeltetett! Minden, köve vésve… Hontalanság gyáva fegyver, Idegeknek gondos felcser. * Sodró a lendület, Én is sodródok! De merre? Hol fogok kikötni? […]

Posted by
Posted in

Ilyen az öregedés…

Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét… Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét. Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét? Tükör már összetört, Nem is baj, úgyis hazudna. Elveszett ifjúság. * (3 soros-zárttükrös) Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk, Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk… Vannak belénk […]

Posted by
Posted in

A jót mindenki üti

A rosszat nem, mert visszaüt… Egész életemben a béketűrés és kötelességérzés apostola voltam, A fordíthatatlanba törődő, szeretet terjesztő, béke-hitvivő maradtam. Hetven éve -immár- ilyen vagyok, ilyennek születtem, ilyennek neveltek, Meg a környezeti hatások is belém, ilyeneket –csak jókat- leheltek. Jó Éled. Szívvel lát. Békét teremt. Érzéseket szül. * Igyekeztem, mindig mindenben gondossággal, szeretettel eljárni, Figyelmeztem, […]

Posted by
Posted in

Pünkösdi esdés

Pünkösdnek ünnepe Eljött. Templomi rejtekben! Szentlélek ereje. * Szentlélek ereje, Segítsd világot, szórj áldást… Vánszorgunk az úton. * Vánszorgunk az úton, Vágyjuk látni Isten arcát! Göröngyös egy út ez… * Göröngyös egy út ez, Szem lehunyva… látjuk arcát. Segítsd világunkat! * Segítsd világunkat, Lelkünket, fényeddel lásd el! Hitünkben szilárdíts. * Hitünkben szilárdíts, És felhangzik fohász […]

Posted by
Posted in

Magamban vívódva

Versben, HIAQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros. (HIAQ) Marcangol fájdalom, Csatát vív, szív és értelem. Egál! Győztes nincsen. * Magamba roskadva… vívom, Magamba vívódva… vívom. Harcom, mi eredménytelen… Harc és olyan reménytelen! * (apeva) Nem Bírom Tovább már! Feladom! Nincs Kiért, nincs miért. * Magamat emésztve… vívom Harcom, de nem irányítom… (10 szavas) […]

Posted by
Posted in

Papír… kedvesen mosolyog!

HIAQ – ban fogant képzetek… Kezemben, remeg toll. Papír… kedvesen mosolyog! Hegy, papír árkot húz… * Sebbel keltem reggel, De kiírom a kelevényt. Majd, mosollyal alszom! * A papír elbírja, Ha a tenta betűt ró rá. Lúdtoll, nem karcolja. * Van mondanivalóm, Én kifogyhatatlan vagyok. Papír csüng szavakon… * Papír dolga emlék, Poéta dolga, rögzítés. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

(3 soros-zártükrös) Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt, Döntené a sziklát… de nem éri át őt… Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt. Hűsége töretlen, minden évben visszatér, Elmeséli nagy hangon, téli nyugvás mit ér… Hűsége töretlen, minden évben visszatér. Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel, Egyből dühöngött, nem törődött erényekkel… Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő […]

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]