Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Nyugat felé

Röpülgetnek a hópelyhek… Mint a vadlibák húznak a hópelyhek, nyugat felé, Mert a dühöngő keleti szél kizárólag az ítészé! Lassacskán mégis fehér takaróba burkolózik a táj, Biztos van olyan állat, akinek ez bizony, nagyon fáj * (3 soros-zárttükrös) Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Fagyos szél karmol szürkés-fehér felhőt. Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Szürkés-fehér felhőt […]

Posted by
Posted in

Téli hideg… jégbe, hóba…

Télrészletező – Renga láncvers! Éjszaka hosszú… Hajnali hideg, kemény. Befagyott vizek. * Csendes hóesés, Fagyos fuvallatban jő! Fagyos levegő… * Friss-havas reggel, Havazás nincs. Hó síkság. Hóban kutyanyom. * A napsugárzás Ványadt szegény, nincs meleg. Hajnal már jeges. * A behavazott Virágágyás nem látszik. Nem kerti idő * Zúzmarás bokor Alatt, vaddisznó turkál. Föld kemény, […]

Posted by
Posted in

Hósivatagban…

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban. Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, […]