Posted by
Posted in

Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon? Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont. Örök őse akkor mégse a pillanat: Hétköznap az író egy nevetséges alak… (Pápa, 2014. október 20.)

Posted by
Posted in

Ködben

Ködben   Leszáll a köd. Kilélegzet. Szürke. Barna s persze sárga. Benne lépünk a világra. Felszáll a köd. Belélegzet. És mi szintén együtt véle. Így! Beléje űrni-légbe.   A köd vakító, de vagyok író, e verset leírtam, tessék, nézd, itt van.  

Posted by
Posted in

Ezek vagyunk

Ezek vagyunk Az ember ilyen: író. Múzsától érkez puszi, ugyanígy jő az erő. Megtörtént mindez, úgy ni.   Markolja fejben-kézben bizonyos színes pennát. (Kérjed el vajon szépen?) Ha adja, bátran vedd át.   Ujjai közé teszi és ámbár olyan éhes! Meg sosem, mégsem eszi. Megír tán egy jó étket.   (mert éhes bizony, nagyon, -tévében […]

Posted by
Posted in

Könyv…

Könyv-sorozat 1. Ajándék Nyitva a könyvem. És te is olvassad el. Nem csukom én be. 2. Író ember 1 Írok a könyvbe. Van tollam, színes, hosszú. Társszerző lettem. 3. Író ember 2 Könyvet írok én, meg ne fogjad, Ő: enyém! …és kiadva, kész. 4. Titkos könyv Csukom és zárom, fekete, fehér kulcsom. Átadom neked.

Posted by
Posted in

Poétaparancs

Poétaparancs Igen, bizony, verseljetek. Kéri ezt az istenetek? Ha ő nem is, ember vagytok. Ennek okán versírjatok. Macska tépi az egeret? Róla tüstént verseljetek! Béka tépi az egeret Tüstént! Róla verseljetek! Űznek ha el benneteket, gyújtják ház- és kerteteket, arról is szép verseljetek. Összes múzsa itt, veletek. Vers- és vers- és verseljetek. Vadász lövel meg […]