Posted by
Posted in

Mély tenger

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Belebolondulok…

Meditálás versben és 3 soros-zárttükrős versszakokban… Az élet-szakadék szélén bánatosan rostokolok, Nem tudom mi lesz… mások lelöknek, vagy majd én leugrok? Lelkem sikolyát én folyton hallom… belebolondulok. Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén, Nem tudom sors szerint mi lesz a végén, Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén. Vajon hogyan lehet, hogy még itt fent vagyok? […]

Posted by
Posted in

Vízióm…

Van-e mély, vaksötét vagy az nincs? Mert nem más, mint világosság nincs… Éjszaka csak azért van (benne a sötét) Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét. A halál nem éppen élet ellentéte Hanem annak végleges hiánya, vége! Jégeső veri bele, földbe a fűszálat, Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat. Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget […]

Posted by
Posted in

Zordon tömeg

Már üres a nyomor, a meghatottság, Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, Ez a mai világ és ez végtelen? Fényesség nincs, így már betelt az idő. Fényesség nélkül epedünk, ez minő? Az ég küld-e még üzenetet vagy már, Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. Bízzunk benne, hogy nem csak az […]

Posted by
Posted in

Tízmillió évek

A természet tízmillió évek alatt alkotta Mindazt, ami a Földön a nagy életet alkotja. Az ember meg a fő emlős, nem törődik semmivel, Csak pusztítja környezetét és magát jószerivel. Egy élőlény, tíz-húsz millió év alatt alakult, Ember miatt meg száz év alatt sok el,- és kipusztult. Ha, így halad ember, még száz év és megöli […]

Posted by
Posted in

Vakvágta a jövőbe…

Filozofálgatás a jövőről Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. Majd ha odaérünk, […]

Posted by
Posted in

Rettegés

(vers) Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend! Lelkem nem találja helyét, békéért esend… Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed? (apeva) Úgy Tűnik Csend honol, Oly zajtalan, Ám csak külsőleg. * (haiku) Idegen, rideg Oly’ élettelen minden. Belsőm gyötrelmes. A Lélek Vergődik, Bizonytalan, Nincs már nyugalom. (Vers) Fekete felhő a csillagok csendes takarója, Ezzel […]