Posted by
Posted in

SZÓLONGATÓ

Tegnap este, amikor szobámban a sötétség a csöndet takarónak magára vette, s nem csak az elmúlt éjjel, hanem minden kósza napvég mélykék küszöbén, ahol a csillagok lángja ténferegni kezd, s a világ zajából nem marad, csak nesz, ebben a sírközeli hallgatásban, sejteni vélem vagy inkább akarom, amint szívemből mindenféle lakaton, záron, veretes kapukon keresztül szökik […]

Posted by
Posted in

HIPNÓZIS

Ha mégsem tudtad volna eddig vagy sejtetted, de nem volt bizonyosság, a nő szemében minden férfi sorsa, többrétegű, áttetsző valóság. Hisz sokfelé néz, lát és érez az, kinek szelleme, majd szíve felzokog, bár derűs marad, talán akkor is, ha elvásnak a nagy piramisok, az idő akár koldus, a kapukon benéz, hogy szemtanúja legyen a halálnak. […]

Posted by
Posted in

MAGÁNY

  Van, hogy új kapuk nyílnak. Várj, csak egy tárul fel, és az nem nyikorog. Van, hogy tested ellátva a véred elárul, kifelé törne, de visszanyomod. Van, hogy dermedten állsz és magadból tárnál aranyveretes termeket, de nem találsz kulcsot és hiába már, aki nyitni tudna, az elveszett.