Posted by
Posted in

A pletyka…

Tanulmányféleség… (“Shiliuziling” 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa – x = végtelen) A Pletyka… betegség maga! Ez egy bűn. A járvány maga! * Hit? Pletyka… bizony elvakít! Mérgező. Be is sötétít! * A Szennyesítés… szempontja! Tévesztő. Vad piszkossága…! * LégyA Csend, ami elhalkítja! Félelem. Logika harca! * Tedd Talonba fecsegésed, Tévedés. Bízni kell! Léted? * Ha, Pletyka… […]

Posted by
Posted in

Pünkösd ünnepe

Homályban, Könny a szememben. Ó! Pünkösdi királyság. Rózsaillat felhőben, Nagy szeretetben. * Májusban, Tavaszi napfény, Közben, nyílnak a rózsák. Pünkösd jeles esemény, Szeretet öntvény. * Oltáron, Hívőkkel szemben, És ontja rájuk fényét! Vázában, növényekben, Nagy szeretetben. Vecsés, 2016. május 25. – Kustra Ferenc – (Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa, x=végtelen)

Posted by
Posted in

Nyugat felé

Röpülgetnek a hópelyhek… Mint a vadlibák húznak a hópelyhek, nyugat felé, Mert a dühöngő keleti szél kizárólag az ítészé! Lassacskán mégis fehér takaróba burkolózik a táj, Biztos van olyan állat, akinek ez bizony, nagyon fáj * (3 soros-zárttükrös) Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Fagyos szél karmol szürkés-fehér felhőt. Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Szürkés-fehér felhőt […]

Posted by
Posted in

Téli hideg

(3 soros-zárttükrős) Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés, Miközben rettenetesen hideg van és nem oly’ kevés… Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés. (10 szavas) Hull a hó, ragyog a táj, Fénylő csendben valami fáj. * Hó Ha hull, Elbűvöl. Lábam alatt Csikorog a hó. Csikorog a hó Lábam alatt. Elbűvöl, Ha […]

Posted by
Posted in

Röpülj velem!

Az erotika szárnyán… Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám, A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám. Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám, Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám. (10 szavas) Csukott szemeid békét sugallnak… Közben meg benned a vágyak tombolnak * Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem, Szívem […]

Posted by
Posted in

Vajh’… a sorsod visz el?

Inkább várva-hiszem, hogy az ördög hozza el a végit, Mert szőrbunda alatt, ő viseli a patkós-lábbelit. Halál visz el, vagy a sors? Életed Egy jó sors? Szánakozó Lesz a légyottos? Hiszel, hogy halál vagy lét? Maradj még! Ez vaksors… Jelenünkből várjuk, hogy a jövő megszületik, Ördög viszi el, ha sorséknál másképp készítik… Halál, táncába rángat. […]

Posted by
Posted in

Sorjás az élet

Biciklis cikázik sok kocsi között. Elütik, mert őrangyala nem őrködött . (Kínai – „Vágyódás délre”- “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Ne Hősködj! Félned kellene, Peches vagy… Nincs, ki védene. Jaj! Hol az angyal? Lesz-e baj? Figyelj már! Megesett a baj. * (HIAQ) Szerencsén múlik csak, Élsz-e vagy halsz-e majd holnap, Ha angyalod […]

Posted by
Posted in

Sikamlós talajon…

Az érzelmek síkján… Kedves Barátném, mutasd a kottád, Mit mutat nekem az ábrád? Kedvesem! Ne keresd kottám. Egy húron pendülünk már. Húrom pengesd, búj hozzám, Szeretlek! -mondám. * Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy, Aki bajban el nem hagy. Tudom jól, Egyetlen vagyok. Tűzön, vízen át együtt, Menni veled akarok, S végig… maradok! * Édes szerelmem […]

Posted by
Posted in

A réten állva…

Künn a természetben… (3 soros-zárttükrős) A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg, Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg? A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg. A Madárka, vándorlásra Vágyik már, Hogy erdőt lássa. * (bokorrímes versszak) Hallom a ratata […]

Posted by
Posted in

Hóborította a táj

A télről, kínai versformában… Zúzmara Fekszik fenyőkön, Téli hajnal lehelte. Sötétség van felhőkön, Szánkós… ráköszön. Immár hajnalpír hasad, Fénye határra tapad. Megjött a szép kikelet, Szellő csókol s elszalad. * Hófelhők Borítják tájat, Színük egy szín fekete. Erdei út, holtjárat. Út, jeges járat. Harmat lepi a határt, Szellő viszi illatát. Akár egy virágoskert, Lásd, a […]