Posted by
Posted in

Szeretet verseim

Első verseim mi másról is szólhatnának, mint a szerelemről és a szeretetről. Ez természetes, hiszen a Lélek ezt a dimenziót ismeri (el), így törvényszerű, hogy sok ilyen témájú alkotás születik szerte a világban. Szerintem két ember nagy találkozása abból áll, hogy felismerik egymás szemében a csillogást, lelkük összeér, és abban a pillanatban a Sorsuk végérvényesen […]

Posted by
Posted in

Örök nyugalom

Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]

Posted by
Posted in

Vár…

Téma meditáció, filozofálva… Mire vár lélek? Ha tudná mire, de nem! Majd, minden eljő… * Vár, mélázva nézegeti az alant elterülő völgyet… Vár mélázva, egy silbak elülső várfalnál, lát egy hölgyet… Vár mélázva, az idő, megszemlélné eljövő jövőket… * Vár-e még élet? Él-e még perc jövője? Idő, csak rohan… Vecsés, 2017. augusztus 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Fogkrém

Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam, […]

Posted by
Posted in

Lelkek iskolája

Lassan hűvösbe fordulnak az éjszakák. Nappal még teljesen átforrósodok, érzem, ahogy belém tűz a nap, ahogy körülöttem szívja magába a meleget a beton – a focipálya, a kosárlabdapálya, a parkoló. Az a néhány fa, ami magát feszesen kihúzva sorakozik mellettem, kevésnek bizonyul, hogy az egész udvarom fölé árnyékot vessen. Üresen tátongó termeimben a cserepes virágok […]

Posted by
Posted in

Már tudom

Életemben először láttam ekkor túl az emberi testen. Ahogy a szépséges arc fölé hajoltam és beletekintettem az égszínkék szempárba, úgy suhant végig rajtam a felismerés: ennél sokkal többek vagyunk. Nem szövetek, szervek, biológiai folyamatok, még csak nem is gondolatok, érzések által vezérelt élőlények. Sokkal többek. A kristálytiszta tekintetből kiolvastam a végtelent. Eleinte csak megmártóztam benne, […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Fényfonal

Állunk egymással szemben. Csak nézed a bőröm, amit érinteni vágysz, csak nézed a testem, ami templomod lehetne egy rövid időre. Látom a szemedben magamat. Látom a szemedben a nőt, aki itt és most vagyok. A burkot, amiben élek. És most arra kérlek, te is láss! Oszlasd fel a körvonalaimat! Hagyd szertefoszlani a bőröm! Láss a […]

Posted by
Posted in

Lélek-egyensúly

Lélekből jött meditáció a lélekről… Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere, Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be. Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere. Lelkem kapuján Térjél be… szeretetet. Így, puszta vágy, tengere. Ó, te szeretet! Töltsd fel esdő lelkemet. Csak reményem ne vesszen. * […]

Posted by
Posted in

Küldőnek a lélektükre…

Életemben, még a hazugság is balga módon csámpázik, És annyira eszetlen, hogy csak kintről néz be, közben mállik… Hazudni vétek! Hazug szó, nem erényem. Elárulna engemet. Inkább hallgatok, Hazudni nem akarok. Elárulnám önmagam. * A felhőtlen telihold ezüst lepellel vonja be a tájat, Én nézem ezt az éjjeli csodát, az ezüstszínű lett… fákat. Égen felhő […]