Posted by
Posted in

Az életperc…

A poéta meditál… Életperc, végleg belefagyott a párnámba, Én meg aztán belestem az életármányba… Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? Lélekhullámaim csapkodják a partomat, Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… Nézek körbe… keresem üldöző vadakat. Mit ér a poéta ma, Ha nincs neki holnapja? Vagy feledett a múltja… Mit ér a költő, […]

Posted by
Posted in

Már nyáron is…

A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]