Posted by
Posted in

Titokzatos élet-alfejezetek

3 szerzős meditáció az életről… azonos témafeldolgozással. Az élet engem dezinformál, Hazugságokkal etet, táplál… Elhallgatásokkal bőn retardál. Jót Tőle Nem kaptam. Talán létem Mostohám nekem? Mostohám nekem Talán létem? Nem kaptam Tőle Jót Füllent az élet, süketel, Csúszós haraggal felesel. Füllent az élet, süketel. * Élet rezsimem szokásait tanulmányoztam, Ok nélkül állítják másoknak, hogy hazudtam. […]

Posted by
Posted in

Viselt körülmény…

Hétköznapi pszichológia… meditáció. Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, Nekem úgy kellene felismernem mákat, Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. * Így öregen, lehet, Nem is kell már felismerés… Hold meg csak, világít. Szerelem szárnyán repkedtem, Örök szerelmet reméltem. * Az élet értelme vajon a lét? Vagy lét adja az élet értelmét? * Ha nincs […]

Posted by
Posted in

A Föld urai

A hegyek- völgyek és a vadvizek, Ez mind a természet, mit szeretek. Vadakat látni és bogarakat, Megfigyelni a sok madarakat. Ember több az állatnál, gondolkozik, A rombolásban vajh’ visszakozik? Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, A Föld urai pozitívan legyünk. Naponta halnak kiállatok, növények, Értem én, de nem minden az okos gépek. Mi lesz, […]

Posted by
Posted in

Lélek-egyensúly

Lélekből jött meditáció a lélekről… Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere, Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be. Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere. Lelkem kapuján Térjél be… szeretetet. Így, puszta vágy, tengere. Ó, te szeretet! Töltsd fel esdő lelkemet. Csak reményem ne vesszen. * […]

Posted by
Posted in

Ráérősen meditálok: lenni…

Versben és európai haikuban… Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten… A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem, Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem. * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? Merre és hová? * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? De mégis, […]

Posted by
Posted in

Nézem a semmiségemet…

Semmi-lét meditáció Állok a vakablakomnál, nézem a semmiséget, Fáj. hogy sírok… életem nem ad több lehetőséget… Vak a sötétség, Egy csillag se gyúl éjben. Hideg az ablaküveg. Vak ablaküveg? Hideg, mint fénytelenség a csillagtalan éjben. * Ablakon keresztül, bambán nézem a tájat, Látom, hogy a hóvihar belepte a fákat. Keresem magamban a sok kiürült vágyat. […]

Posted by
Posted in

Feladjam?

Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? Sok a körülmény, mi legyen a döntés? Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? Átcsap-e sorsrontó tragédiába És mint senki, mehetek vakvilágba. Ötven éves vagyok és […]

Posted by
Posted in

Kóbor kedves

Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Múltra hallgatni?

Versben és európai stílusú haikuban és tankában… Lehet minden… jól sejtem, hogy minden elveszett, Pedig szerintem ennél jobban is lehetett Volna, de mit a könny már lemosott, elveszett! Ha embernek bőven volna, -sok- örömkönnye, Ha nem folyna folytában, az a bánat könnye, Még végül jó dolga lenne, talán örökre! * Mikor van késő? Mikor végső […]

Posted by
Posted in

Végre itt vagy… sötétség!

A víziós eszmefuttatást versben, apevában, haikuban és 10 szavasokban írta a szerzőpáros. Végre megjött a sötétség, őt én nagyon várom, Hogy teljesen alám kússzon, az nagyon is álmom… Őt Várom, Kívánom! Sötét ölel… Oly’ édes álom. Sötétség… csendben Ölel, majd belém merül. Mily’ édes álom. Sötétség honol, csak őt várom, Teljesítse vágyam, csupán arról álmodom. […]