Posted by
Posted in

Én néha…

Én néha csak úgy lennék, A világ végére mennék, Hogy ott csendben leülve, A semmi hatalmán merengjek.   Én néha csak úgy elbújnék, Egy réten pitypangmagot fújnék, S nézném hogyan szállnak ők el, A jóllakott pamacsfelhők aljáig.   Én néha madárként kelnék, Magas fák fölé szállnék, És a hajnali táj, onnan fentről, A szárnyaim alatt […]

Szavakba szőtt idő
Posted by
Posted in

Szavakba szőtt idő

  Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény szántja a szép eget és vele itt van a holnap. Bár ma lopott csók íze a felhőkig viszi fel kedvem Őrzi a mária-tüske-tövis, vele küzd, fut a lonc és ebbe a nyárba virít a titok. Leszek, élek. Kell e ma […]