Posted by
Posted in

Az én utam felett boldog gerlék búgnak

Vízióm a jövőről… Az én utam felett boldog gerlék búgnak, Vadludak vében, csak úgy, előre húznak! Ők nem néznek a napba, így nem vakulnak. Az én utam, előttem kanyarog a végtelenbe, Nem is látom a végét… talán a reménytelenbe… De biztos, hogy megy tovább… mint eddig az esztelenbe. Tarkítják a bombatölcsérek, Ezekben meg csapadékvizek. Araszolok… […]