Posted by
Posted in

Éjfélt üt az életóra…

Nem tudni nálam mikor üt éjfélt az életóra, De tudom, akkor indulok a nagy találkozóra. Bízok, hogy ott várnak a szeretteim boldogan És majd velük leszek és végtelenül boldogan. Vecsés, 2012. augusztus 19. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Őrület

Őrület, hogy mily’ peches az élet, Hiába látogatom karácsonyi miséket… Van nekem is lekötöző láncom, Ettől nem erősödik szabadság álmom. * Olyan vagyok, mint a Tisza, Minek nem volt elég partja. Hevesen eltépte a láncot, Én is akartam ezt a vircsaftot. * A Tiszának olyan könnyen ment, Én is gyűrőm a lehetetlent. Nálam partom is […]

Posted by
Posted in

Öregen

Öregen, visszanéztem… mindenkinek tudtam segíteni, De magam, világ-hívságban nem tudtam jól kalauzolni… Az orvos is, ha beteg ezért megy más orvoshoz, Meg az ügyvéd is, baj esetén megy más jogászhoz… Megkenetlen kenyerem lett nekem a szomorkás bánat, Lelkemben érzem is az örökös melankóliámat. Életem… kidöntögeti lélekerdőmben a fákat… Életem, dühödt méreg és nyomorúság, Mit élnem […]

Posted by
Posted in

A várfal…

Az öregség kerítése… Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? Tudom, hogy a búzamezők […]

Posted by
Posted in

Az öregség

Hétköznapi pszichológia… Az öregség bajjal jár, ezért néha sírok egy kicsit Hajnalonta a napfényben fázósan ébredek. Magamhoz térve, sajnálom élet elveszett kincseit S, Hogy, mikor ér ide a halál, ezen elrévedek… Siratom, múlt rossz életem… még azért élnék egy kicsit… Vecsés, 2017. június 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Köd lepi az agyamat?

Télies, sűrű köd lepi az agyamat, Múlatok magamon, kacagom magamat. Télies, sűrű köd lepi az agyamat. Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom? Öregen, már begyepesedtem? Magam vagyok a bálványom? Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom? Öregen, amikor sok bajjal jár a létem, A lét státusz délibábját sem menthetem, Öregen, amikor sok […]

Posted by
Posted in

Ki, öregen…

Meditálás ismertetése… Ki öregen már Várja halál… suhintást, Helytelenkedik! * Öregember nem Vénember, még húzza tán’. Van, ki szereti? * Öreg lélek zord, Már senki nem hallgatja! Csak lehurrogják. * Öregnek, már nincs Semmi… lehetősége. Tollvonást kapott… * Legtöbb öregre, Már unokák se néznek. Szeretet elvész. * A legtöbb öreg, Naná! Helytelenkedik. Fogyott életút… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Atrocitások

Öregszem Atrocitások érnek; Félem. Mi az, hogy jó? Mire való? Életkörülmények ugyanazok, Magamban bánatosodok. * Védtelen Vagyok, Véletlen? Mit akarok? Megyek előre, Láttam előre… Mi sem változott, Létem kárhozott? * Tavaszom, virágom, Nyílt… konyult… Korholom. Lélekvirágom záródott, Minden másolódott. Élet, már elpárolgott, Teljesen elhasználódott. * Mit hozott Létem? Éltem? Emlékezve visszagondolok, Sírósan meditálok… Javítást nem […]

Posted by
Posted in

Öregként? Locsolkodni…

Hűvös a mai húsvét, És hideg front van, Megint egy húsvét, De hidegfront van. Régen jártam locsolkodni, Akkor még nagyon vártak a lányok… Már nem járok locsolkodni, Ha mennék, látnám, macska kinyávog… Hej! Öregfiúk, ezen ne búslakodjatok, E korban, mások sem járnak locsolkodni… Elég már házon belül, ott panaszkodjatok, Hagyjátok a fiúkat, ezen kell elgondolkodni… […]

Posted by
Posted in

Buján örömteli

Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]