Posted by
Posted in

A mi dalunk

Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, de nem szikrázik. Páros ütemre dobban […]

Posted by
Posted in

Vártalak

  Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt. Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap! Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak. Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek. Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy! Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt az érzés, amit nekem […]

Leszek benned
Posted by
Posted in

Leszek benned

Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]

Posted by
Posted in

Elmúltak a…

Hétköznapi pszichológia, egy szerelem margójára… Elmúltak a szerelmetes nappalok, Már nincsenek meg, szerelmes hajnalok… Hidegen a semmi zenél, Nappal is fáj a csóktalan éj. Voltak holdvilágos Esték, szerelmes hajnalok… Ma már csak szép emlék. * Gyűlöljön-e engemet unottan szeretve, Vagy szeretve gyűlöljem… érte megremegve? Falak között gyűlölet támad, Szeretve simogat és eltemet, kiált utánad. Mit […]

Posted by
Posted in

Égben és mennyben

égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]

Posted by
Posted in

Tűzet éleszteni

Minden szerelmet, Mint minden tűzet, Éleszteni kell. Együttlét felold, Energiát ad, Ezért tenni kell. Ad önbizalmat, Mint javadalmat, Ez az, ami kell. Több ágyba bujás, Sok bujálkodás, Ez mi sokszor kell. Újból és újra, Kell biz’ a társa… Szerelemhez kell. Összeborulás, Több mint bármi más… Csak akarni kell. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Magával sodró a tavasz illata…

A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros. Ágyamban dúlás volt! Hold, erősíti szenvedélyt! Reggel, tavasz virrad! Álom volt, de most már való! Tavasz hozta, vérforraló… * Itt hagytad illatod, Mélyen szippantok belőle. Búcsúhajnal volt ez? Elszállt meghitt pillanatok, Mint a tavaszi illatok. * Hited, ne hagyjon el, Lepedőt mosom, visszavár. Némán koncentrálok! Örök […]

Posted by
Posted in

Örök románc

Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz. Pillangók szálltak, s hajlott a nád feledtem már, hogy bárki meglát. Éledt a férfi, ébredt a nő – tanúja volt az öreg fenyő. Ártatlan szívem, lopva sajog azóta létem veled […]