Szavakba szőtt idő
Posted by
Posted in

Szavakba szőtt idő

  Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény szántja a szép eget és vele itt van a holnap. Bár ma lopott csók íze a felhőkig viszi fel kedvem Őrzi a mária-tüske-tövis, vele küzd, fut a lonc és ebbe a nyárba virít a titok. Leszek, élek. Kell e ma […]

Posted by
Posted in

Sarjad az ősz!

Őszi levelek, Van, ami már barnásba csapott. Érezni szagát, tán’ rothadott? Ázott úton… téli léptek alatt, levelek. Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek… Ősz az enyészet… Meghozta nekünk is új létet, Mondják, ez a jó… egy fenéket! Meghozta nekünk is múló létet… egészet, Mint avar nyugalmát is földúlta… enyészet. Őszben megfakad Avarszőnyeg a temetőbe. […]

Posted by
Posted in

Harmatba csomagolt reggel

Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]

Posted by
Posted in

Elsorvadt levélhalmaz

Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, És majd jön biz’ a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… Tavaszi nap sugara villódzva […]

Posted by
Posted in

Ősszel a köd… 3.

Sötétbarna táj Nyirkos ködben, párában. Közelgő hideg. Megsértettem valakit, Ily érthetetlen bakit. * Özönvíz szerű Esős idő. Sáros föld. Szőlő nem kéri… Miért csináltam volna? Érthetetlen csatorna. * Falevél rozsda, Búskomor avart alkot. Bő szőlőtermés. Elnézést kértem bizony, Rám talált már, az iszony. * Sáros már az út, Akácos is vetkőzik. Levéltakaró! Magamat rángatom most, […]

Posted by
Posted in

Ősszel a köd… 2.

Szivárvány, már nincs, Helyette szürke köd ül. Fázós pirkadat. Boldogság, gyémántrezgés, Kalandvágy aprópénzért. * Szél, jajongva sír, Köd meg, mindent leöntött. Szürkeség honol. Illó könny… maradjatok, Ne… magamra hagyjatok. * Fáról lehulló Levelek ölelkeznek… Ködös derengés. Tisztítsátok szívemet, Kormosodott lelkemet, * Erdei kunyhó Tárt ablakát, szél hajtja. A házfal, ködben. Világosra mossátok, Foltot halványítsátok. * […]

Posted by
Posted in

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem.” Üdvözöllek Ősz! Tudtam, hogy eljössz… Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra… A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, Bármit teszel… nekünk úgyis bősz! Ökölbe van a kezed zárva, Nem leszel […]

Posted by
Posted in

Mennem kell

Ázok és fázok és megállok, Lecsurgó vízre rácsodálok. Fénynyalábok a vízcseppekben, Tükröződnek a tág szememben. Ázok és fázok és didergek, Annyira lenyűgöznek fények. Arcomba ver, puha vízeső, Érzet és látvány; meseillő. Már csak fázok, lassan száradok, Eltűnnek a szép fénynyalábok. Átélt élménytől megújhodom És indulok, mennem kell, tudom. Vecsés, 1999. január 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Őszi haiku csokor 3.

Eredeti Baso féle stílusban… Gyors, zuhanó a Naplemente. Vaksötét. Száradt kóró sor. * Est, sötét álarc! Hajnal, csipkézett fátyol… Suhogó fenyves. * Ködös pirkadat. Délelőtt csendes eső. Korai alkony. * Dús, harmatos rét, Fecskék elköltözőben. Lanyhuló alkony. * Hideg fényt áraszt, Fakó ezüstös csillag. Hideg szél támad. * Hold mosolyog, Felölti csillag díszét, Fönt fagyoskodik. […]

Posted by
Posted in

Őszi haiku csokor 2.

Eredeti Basho féle stílusban… Fönt alkonyodik, Bíborvörös ég-alja. Ég még azúrkék. * Esti szél kereng, Bíbortüzű ég alatt. Zöld, sárga, barna. * Kelő nap bágyadt, Táj fölött már erőtlen. Fogy élettere. * Vadludak vében, Hangoskodva vonulnak. Élnek, más tájon. * Koronás darvak Érkeznek hűvös széllel. Korai este. * Verebek, már csak Gubbasztanak, fázósan. Kopasz bokor-lak. […]