Posted by
Posted in

Oximoronos filozófia

Jól néznek ki, ezek a sík-virágos területek, Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek. (Haiku) Színpompás határ, Ám tavaszkor felszántják. Rögök; sírhantok… * Rügyfakadás… mélységes, halotti csendben, Fű sarjadás sercegéssel… nagyon rendben. Szellő fuvallat, S fény ágon rügyet fakaszt. Dér rügyet fagyaszt… * Napnak a kezdő tüze, Telet végképp elűzze… Télben kikelet, […]

Posted by
Posted in

Oximoronos haikukban

Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]

Posted by
Posted in

A természetről…

Elmélkedés az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban Árnyakat vet a fény! Merengésnek helye A folyóparti erdőben. * Napszúrás, nagy veszély! Túlzón felmelegszik. Tűző napon, még az agy is. * Szél, ágakat szaggat. Vad, romboló vihar! Jó időnek itt a vége. * Csúnyácska vihar jön! Ijedten menekül A kutya. Nagy a csattanás. * A sok-sok […]