Posted by
Posted in

Itt hagytatok, küzdhetek egyedül…

Éjjelente néha könnyek közt alszom el, És néhányszor, rémálomra ébredek fel, Ez mint rostos szívszakadás nálam telel, Bánatcseppekként a lelkemben vesztegel. Felettem, a gyászban, zokogva sír a felhő A kifújt dohányfüstöm, mint a szálló szellő Száll az égbe utánatok, kedves rokonok, Ez is segít, hogy csökkenjenek a rémálmok. Elmentetek, itt hagytatok, küzdhetek egyedül, Folyvást reménykedek, […]