Posted by
Posted in

Elmosódott tintapacák…

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj, Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj. Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át, Saját árnyékodat és magadat, igazán add át. Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd, Papírra firkálsz, gondolatod keleszd. Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés, Ami van olyan szép, mint fában […]

Posted by
Posted in

Esteledik, verselek…

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat… Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat, Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig, Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít. Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja, Menne már aludni, jól elfáradt mára. Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát, Velem virrasztja át a mai álmatlan éjszakát…? Ezüstős fénye […]

Posted by
Posted in

Vérvörös uszály

A poéta estéje… Mint vérvörös uszály, úszik esteledés… látóhatár felé, Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé. Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket, És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam, Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam. Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket, Mikor kész […]