Posted by
Posted in

VERS-TAN

A vers fa. Mindenkiben növeszt egy gyökeret. A sorok göcsörtös ágak, suttogó szavak a levelek. Virágot hoz, és koronként más pompába bújva marad szerény, láthatatlan gyümölcsöt érlel, mint magzatát asszony; gazdag, szegény. Föld is a vers. Biztos talaj, ám lehet, olykor csak ingovány. Tüzet felszító vad levegő, víz, ami enyhít, ha szomj a vágy. Mi […]