Posted by
Posted in

Sok perc… magányban

Magányról meditálunk… Mindig egyedül lenni, magányba bebújva… Este, egyedül feküdni, várni a reggelt… Éjjel rémálom… átélni, izzadni furcsa, És a sötétben képzelni, társas életet. (apeva) Ágy Rideg, Lepedő Izzadt, gyűrött. Hiú ábránd volt. * Percek múlnak, a szívem dobogása épp lassul, Fárad sóhaj, elhagyja a magány izzadt ajkát, De ő mellettem csak fekszik, elmenni… nem […]

Posted by
Posted in

A magánynak nincsen bája

Kopogó lépteimmel igaz, lassan de, megyek előre… sehová. Az árnyat adó fák alatt visz előre a magányom… de, sehová. Kívülről látják rajtam, hogy bensőmben magány az úr, Közben meg soha nem voltam ilyen messze… szívbe szúr. Üres szívem, kiolvasztó lángperzselést kapott, A magányom, most elköltözik… hol eddig lakott! Vele volt hosszan együtt éltem, közben lét […]

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 2/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele, Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre. Tennivalóm még van elég, időm már kevés… Idő kell… míg búzaszemből lesz kenyérszegés. * (3 soros, zárt tükrös) Az idő mint a csikó elfutott mellettem, Talán még igazából, soha nem is éltem, Az idő, mint a csikó […]

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 1/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő, De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő? Az esti alkonyatban is formákat rajzol, Az éjszakai vaksötétben sem araszol… * (3 soros-zárttükrös) Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül, Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, * […]

Posted by
Posted in

Nyári zápor

Képzelet játszik velem… Sétálni veled, Kéz a kézben, csak lazán. Felettünk kék ég! (10 szavas) De, meddig kék az ég? Bármikor nyakon zúdíthat a kék-ég… * (tanka) Szikrázó napfény, Pár bárányfelhő itt-ott. Csodás nyári nap. Nagyon jó a nap fénye! Ez, nyár egyik szépsége! * Hirtelen szél jön, Fújja hajunk, szertelen. Szél ölel, futunk! (10 […]

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]

Posted by
Posted in

Buján örömteli

Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]

Posted by
Posted in

A csönd jó!

Hallgatni, visszatérő rímben is… Hallgatni a csend… Szél sincs… hová csend? (Visszatérő rímes) Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok, Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok. (Septolet) Ülök, Csendben Ücsörgök… Hallgatom a néma csendet… Tőle várok ihletet. Ábrándozok… Jő gondolat sok-sok. *** A csend jó, Mormogó… El lenni a nagy és siket csönddel, Télen bizony fagy és […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Első hóvihar

Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte, Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére… Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre? Fehér havazik. Megfagy a gondolat is. Remény mindent beterít. Fagyott gondolat. Remény terül fehéren. Kopog a tél. Havazik. * Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít, Csúszik a hólapát nyele […]