Posted by
Posted in

Egy kaptafán az öregségünk?

Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]

Posted by
Posted in

Mély tenger

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Feladjam?

Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? Sok a körülmény, mi legyen a döntés? Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? Átcsap-e sorsrontó tragédiába És mint senki, mehetek vakvilágba. Ötven éves vagyok és […]

Posted by
Posted in

Sorvadék

Én mindent megteszek, közben meg sorvadék, Az élet velem szemben egy nagy rohadék. Aranypohárban kínálgat harmatvizet, De látom színén, tett bele jó sok mérget. Fényes a kék ég, még felhők sem borítják, A bőrömet mégis villámok szabdalják. Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék, De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség… Budapest, 2000. augusztus 17. – […]

Posted by
Posted in

Életerdő – életfa…

Mint korhadt fa, a megöregedésről… Sugározza fényt a fakó-ködös fénytelenségem, Ez a büdös élet, nem lett szép… ez képtelenségem. Aki mégis állítja, annak a gondolata téves hallucináció, A nagy-nagy semmiből valami jót, miért csinálni… mi ebben a ráció? Kis fényszem megfakul, régi emlék. Mozdulatlanság. Bennem pihen valami fókusz, mint fa odújában a kicsi mókus. * […]

Posted by
Posted in

Könnye is csorog…

Élet-meditáció, tankában… Virágzó, hazug Szavak, öröm-hintáznak. Ember használja! Mért virul a hazugság? Hová tűnt az igazság? * Gyötrő változás? Könnyítő-e áldozás? Bűnbánat… segít? Minden érték elveszett, A káosz csak kedvezett. * Vétkeinkkel, sok Tragédiát okozunk. Visszaút nincsen. Bűn, bűnt követ. Mért teszed? Elveszel… használd eszed! * Harag végtelen És mindent letaroló. Bocsánat… luxus? Tudsz szítani […]

Posted by
Posted in

Vágyak vonata

Utazni a vágyak vonatán, Ezt teszi mindenki… sajátján. Kalauz és a masiniszta, Zúgva robog saját vonata. Szerkocsiban a vágy szén helyett Tölti ki a hajtó elegyet. Víz helyett erünkben véráram, De nem lesz gőz, az nem vágyáram. Pőre kocsira rakjuk mindazt, Mi segít és vágyat úgy fakaszt. Mi is utazunk, de pullmanban És végig ott […]

Posted by
Posted in

Mosolygó léttel…

Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet, El kell kezdeni a mára kiszabott új létet! Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat? A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat… Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek. Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket. Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok! Ma, […]

Posted by
Posted in

Valahol egy ló nyerít…

Meditálásom… Elalvás előtt még hallom, valahol egy ló nyerít! Szerelmes lehet? Remélem, nem bántják… a mindenit… Közben hallom: kutya vonyít vagy talán hegedű… Vakaródznom is kell, remélem nincs benne tetű… Trilláz még nagy riadtan egy eltévedt madár, Lehet, hogy sötétben ő nem talál haza már? Sötétben hallom valahol úgy felsír egy hegedű, Vonója nyekereg, mondanivalója […]

Posted by
Posted in

A varjú

A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]