Posted by
Posted in

Erdei sétán

Nap lekapcsolta a fényeket, A gonosz csend, halkan lélegzett. Erdő is ránk borult, Látásunk… alakult. Eltévedtünk, a sétánk így lett! Séta közben ránk esteledett, Körülöttünk a csend szepegett. Erdő sűrűjében, Sötétség ölében… Sétánk csak egy, füstbe ment terv lett. * Ez a vaksötét, mily’ arrogáns! Jó lenne, ha látnánk, ez mutáns? Kedves kezét fogom, Ne […]

Posted by
Posted in

SZÓLONGATÓ

Tegnap este, amikor szobámban a sötétség a csöndet takarónak magára vette, s nem csak az elmúlt éjjel, hanem minden kósza napvég mélykék küszöbén, ahol a csillagok lángja ténferegni kezd, s a világ zajából nem marad, csak nesz, ebben a sírközeli hallgatásban, sejteni vélem vagy inkább akarom, amint szívemből mindenféle lakaton, záron, veretes kapukon keresztül szökik […]

Posted by
Posted in

Esdek

Azt, hogy mi lesz majd, ha rám terül a sötét, Kérem és esdek, mondja meg még az alkony! Nézek én a tükörbe, de ott is győz a sötét… Már nem látok semmit, sötétség… múlik az alkony. De esdek én, hogy az alkony előtt legalább legyen bíborfény! Aztán ha láttam és végem, akkor már eltolhatnak a […]

Posted by
Posted in

A NAP VÁNDORA

Ha a Napba indulsz, készülj fel jól, másként nem mehetsz. Előbb arra lépj, hová a sötétség vezet. Látod, cserepekre hullik az éjjel, bomló időt tükröz minden szilánkja. Fekete szenvedéllyel. Ha a Napba indulsz, szemed jól kitárd, másként nem tehetsz. Előbb arra nézz, hol a sötétség remeg, akkor lépj, mikor nem vakít más, csupán a semmi. […]

Posted by
Posted in

SZÍVFELFALÁS

Kendőzetlenül, nyíltan, nem fonákul. Bizalommal telve és nem galádul. Szomorúan talán, ha a sors megrándul, de félelem nélkül, s várva, hogy kitárul valakinek karja, ahová bebújhatsz, ölelhetsz erősen, tudván, el nem bukhatsz, bár botlottál már százszor, s elfordultak sokan, kik vétkük cicomázva méricskéltek ugyan, ám nekik sem tágabb a végtelen, és nem válnak többé attól, […]

Posted by
Posted in

Este van. SZÓTAGOK

Este van; Leszáll a csendes éj, Sötétség vajh’ mit regél? Este van; Lassan vége a napnak, Retesz háznak, ólaknak. Este van; Uralkodik a sötétség, Jöjjön elő a merészség. Este van; Nem kevesen tévéznek, Mások végre pihennek. Este van; Sötétben indult a gonosz, A bűnös oszt és szoroz. Este van; Az állatok elülnek, Mind elcsendesednek. Este […]

Posted by
Posted in

Lámpa…

Lámpa-sorozat 1. a lámpa felkapcs éjszakák kifutnak és Mégsem alszom el 2. Lekapcs a lámpa. Íme: nála nélkül is látható a fény. 3. Az űrember kérdése Miért a lámpa?? Világot ád, s elég ez, a csillag is. Nem? 4. Az Éji Démon létezik Sötétedik be… Éji Démon egyre jő. Lámpakapcsol-e?

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás! Égen futó fények… a rettegett csillaghullás. Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet, De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket. Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Holdágyba…

Ún. poetma-bokor: Holdágyba… 1 -Ápolás- Holdágyba fektetve földünk, ma. Míg rávilágít, az? éj. Holdágyba… 2 -Pihenés- Holdágyba ültetve földünk, ma. Míg rásötétít, az? éj. Holdágyba… 3 -Biztatás- Holdágyba állítva földünk, ma. S ráfénytelenked, mi? Éj.

Posted by
Posted in

Fények

Fények   Van, fény. Ragyog. Nincs, fény, mi sötétítene. Van: látni homályban, nincs: fényvak.