Posted by
Posted in

Reggeli felleg!

Mese-mese mátka… Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… Néha hál’ Istennek az ellen is […]

Posted by
Posted in

Álmodozok, de…

Álmodozok én, szabadságról, jólétről, De mindez függ valamitől, mitől… mitől? Pénztől függ ez is és minden kapcsolódó, Ki mást állít, bizonygat, az mesemondó! Vecsés, 1999. augusztus 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A szabadok honába

A szabadok honába 1. Lássad hazámat, mert szabad ő, szabad! Lássad hazánkat, mert szabad, ó, szabad. Országodat el- s megtiporják? Nézz ide, láss ide, énhazámra! 2. Állják a trónját Más katonák, s üli Más pápafő. (Ám: kell aki rája lő!) Mégis szabad és oly hatalmas, mert ilyen ő, a hazám-hisz én is. 3. Mert én […]

Posted by
Posted in

Én is

Én is Én is kaptam ágyút, sebet ötvenhatban. Én is éltem ötven-hatos dicsvér évben. Tarta bitó engem is, itt. De hát így jó. Űztem Gerőt, Haza-tudtom adja erőt. Ölém Kádárt, tankra, trónra ahogy ráállt. Szóltam: “Szabad!” Hallám közben a te szavad, te is ugye kiáltottad ezt épp. Ugye? Én is láttam szovjet harcost. Agyon… lőttem. […]

Posted by
Posted in

NŐnap

Nőnap Ne higgy a szavaknak, csalnak Ne higgy a pofonnak, hazug az Ne higgy a tükörnek! Szép vagy. Miért takarod magad? Hadd lássák arcodat A sebeket hagyd, hagy ragyogjanak! Csillogjon a bőröd akkor is ha kék-zöld Nyisd ki szép szemed ha könnyes Ne fordulj el! Emelt fővel Mond el: „Itt vagyok, élek. Semmitől se félek” […]

Posted by
Posted in

“Divide et impera!”

“Divide et impera!”   A kapitalista: Az egyenlők szabadságát! A kommunista: A szabadok egyenlők szabadságát! Az imperialista: Szabadságom, egyenlőségetek.

Posted by

Szerelem a forradalomban

Akai Katalin                                                                             Szerelem a forradalomban  Zsuzsi sötétbarna pamut harisnyáját húzta formás hosszú combjára, közben a szomszéd ágyon pityergő barátnőjét agitálta: Ugyan már! Ne sírj folyton! Hiszen már kilátszanak a csontjaid, addig emészted magad. Te ezt nem értheted! Neked sosem volt még gyermeked, honnan […]

Posted by
Posted in

Zsocelin – 1. Fejezet (részlet)

Időszámításunk előtt Isten megteremtette a saját képmására a férfit, majd a nőt. Azonban az első próbálkozása csak félig sikerült. Mindkét nemet agyagból formázta meg, majd lelket adott nekik, így egyenlő jogúak voltak. A férfinak, Ádámnak nem tetszett, hogy felesége Lilith nem engedelmeskedett a parancsára. Ő volt az első az édenkertben, ezáltal úgy gondolta, felesége azért […]

Posted by
Posted in

Maradnék

Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget.   Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]

Posted by
Posted in

Mámorító szabadság

  A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad.   Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti.   Büszkén felemeli Hosszú mellső lábát. A kaput kitöri, Így szabadságvágyát Beteljesítheti.   Kitárul előtte Nagyvilág térképe, Zöldellő mezőknek Végtelen vége.   Szélsebesen rohan, Nem üldözi senki, Ő sem menekülne, […]