Posted by
Posted in

Kik szenvednek?

Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok, De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok… Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni, De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni… Dörög az ég, vihar. Vagy puska az, ami ropog? Utcán háború dúl. Éhség gyermeket emészt fel, Szívek megtelnek szeméttel… * Éhesen születtünk, ordítottunk is rendesen, […]

Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A SZERELEMRŐL

Mielőtt megbújnál a kiválasztott ölben, tanulj el pár hű perverziót. Kezesbárány kell majd, és néha jó ebéd. A férfi ág, a nő kecses rigó, s ha fordítva van, az sem túl fura, bár az anyaösztönt mímelni kevés. Vénusz dombja sok vadnak ura, és préda is, hisz kéj a szenvedés. Akár réteken a hajnal ködruhája, én […]

Posted by
Posted in

Gyertyaláng

Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban. Fény nincs már létemben, Elvesztem lét tévútjain. Szenvedés életem. * Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű, Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog… Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg. * Bús, Komor Életem, Bodogságom Koporsója lett. * Mint […]

Válás
Posted by
Posted in

Válás

szemem alatt árulkodó karikák üvöltenek… sírok, napok óta érted, értünk gyengeség a könny tehetetlen düh elfutott szekér után rohanni kár csendesen hömpölyög velünk az ár elengedés visszhang mennydörög roppanok megtörök sorvadok ernyedés karjaid közt halni meg volna jó hullámzó tengeren süllyedő hajó

Fájdalmak versei
Posted by
Posted in

Fájdalmak versei

A némaság vermében A nyálkás kútban ázott szirmokon csúszik hasán a gőgös bánatom. A gyökerek betörnek mint mételyes földeken áteredő bűnös lelkek. Mélye hatalmas limax maximus ölelésének alantas csöpögő húsa. A tagadás beköszön az édes féreg szegeket markoló ácsolt fájára. Csak harmat cseppen. Beterít oroszlán szájában szivárgó édes nyál fojtogató illata. Varangyok erdeje ugrik a […]