Posted by
Posted in

Éji lovas

Vágtat a holdfény éjlován, Nekimegy valaminek tán’? Nyáron jó az éj sötét tán’, Télen meg köd a paraván. Nappal pihen sötét lova, Ő igazak álmát alussza. Este újra vágta keletről, Mi őt látjuk sötétből. Budapest, 1997. június 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szép(ek)

Szép 1   Szép. Akár a tél… Véfagyát virágozó sárga rózsaszál     Szép 2   Szép, akár a kard- kezemre fröccsenő friss sárkánytejecske.   Szép 3   mint a főnixhamv, amint a szélbe szárnyal, s csőre is felnő.

Posted by
Posted in

Az estfény

Az estfény eltűnik a napfény elaludtával, A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával. Erdei manók mennek aludni, párosával. Szép Este Bágyad most, Csillagtalan, Mégis reményes. * Csillagösvényt most a dunnától nem látni, Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi, Ettől ott vannak lovasok seregei. Alkonyi vágyad Mint részeg tánc jár már át. Küzdő csillag vagy. * […]

Posted by
Posted in

A sokágú fénykardok…

A villámlást, Basó féle stílusú Tankában örökítette a meg a szerzőpáros. Villám szabdalja, Földig lógó felhőket. Szinte világít. Vészjóslón fúj dühös szél, Romboló vihar eszmél. * Már, tornyosulnak A vastag esőfelhők. Villámlik, dörög. Sűrű felhők vonulnak, Villám szárnyak villognak. * Vészterhes felhők, Nagyon-nagy esőt hoznak. Villám cikázás. Ég dörög, nagy a robaj, Nagy vészt jósol […]

Posted by
Posted in

Félhold

Hamvas, mint péksütemény, Sötétben árad a fény. Ez nem zöld török félhold, Napsütötte a félhold. Érdekes jelenség égen, Ember figyeli már régen. Középkorban igen félték, Titkát rég’ még nem ismerték. Azóta ember megjárta, Repítette fel… űrszonda. Lakatlan a kies táj, Nem süt nap, fedi homály. Vándornak, ki éjszakai, Vannak… az ég iránytűi. Maradjunk mi lenn […]

Posted by
Posted in

Sötétedő naplemente…

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. Hah! Megint itt van egy újabb életállomás… Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. („bambuszliget”: vu-csüe – 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) Lét-vonat fékez, Itt egy állomás. Lét-vagon terhes, Lesz-e megnyugvás? * Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e […]

Posted by
Posted in

Kirándulás

Versben, TANQ –ban és 10 szavasban… Az egész kora reggeli napsütésben, Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben. Nap ébred! Még semmi meleget nem adott, Beborította az árokparti bokrot. Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat, És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat. Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített, Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített. Fűbe […]

Posted by
Posted in

A természetről…

Elmélkedés az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban Árnyakat vet a fény! Merengésnek helye A folyóparti erdőben. * Napszúrás, nagy veszély! Túlzón felmelegszik. Tűző napon, még az agy is. * Szél, ágakat szaggat. Vad, romboló vihar! Jó időnek itt a vége. * Csúnyácska vihar jön! Ijedten menekül A kutya. Nagy a csattanás. * A sok-sok […]

Posted by
Posted in

A réten állva…

Künn a természetben… (3 soros-zárttükrős) A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg, Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg? A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg. A Madárka, vándorlásra Vágyik már, Hogy erdőt lássa. * (bokorrímes versszak) Hallom a ratata […]

Posted by
Posted in

Égszínkék keltike

Akai Katalin     Égszínkék keltike   Égszínkék keltike, kelyhét  Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet kertembe Kihív ma, Kispadra kiülve, lelkemet Gyógyítja.