Posted by
Posted in

Szerelmetes Iluska

Jaj, Te szerelmetes Iluska! Vágyam, öleljelek Te fruska. Lennék a tanítód, Ha kell… alád-valód. Szerelem! Nem mulaszd Iluska! Szerelem… száguldó paripák! Ülj a nyergembe… jön már a nyák… Kívánom, borítson, Vágyam; elalélón. Igyekezz, nem elég… a morzsák. Elképesztő vágyrohamomban Kár, hogy kezem, nincs még bugyódban. Ezt igen élveznéd, Szeretve… szeretnéd. Végig csak vinnyognál szobában. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Táncolj még velem!

Táncolj még velem! Szikrázó fény, és néma zokogás, küldi a sors egy fiú mosolyát, amire vártam már éveken át, – hallom a dallamát, a végtelenbe vesző lágy szimfóniát.   Szerelem, szerelem! – most rám talált, mégis fáj a kedves simogatás, hogy mondjam el neked,- nincs esélyünk, – örülj mit megéltünk, csak ülj itt mellettem, ölelj!- […]

Posted by
Posted in

Szeretet verseim

Első verseim mi másról is szólhatnának, mint a szerelemről és a szeretetről. Ez természetes, hiszen a Lélek ezt a dimenziót ismeri (el), így törvényszerű, hogy sok ilyen témájú alkotás születik szerte a világban. Szerintem két ember nagy találkozása abból áll, hogy felismerik egymás szemében a csillogást, lelkük összeér, és abban a pillanatban a Sorsuk végérvényesen […]

Posted by
Posted in

feketén szeretlek

fekete szobámban feketén merengek hullanak szememből a fekete könnycseppek fekete szívemet hagytad el könnyedén százfelé meghasadt vérezget feketén fekete dallamok csendesen nyugtatnak összeborult minden fekete lett a Nap fekete szerelmen feketén gyászolom ordítva pusztít el a fekete fájdalom fekete orvosság fekete méreg az lettél számomra egy fekete élet  

Posted by
Posted in

ŰRHISTÓRIA

Barlangjáratok nyúlnak a Földig. Mennyei bányákban csillag a por. Fekete kő vagy olaj az éjjel, díszes a Tejút: kristálytelérrel. A vájárok lámpása rőt telihold, karbonangyalok arcán a seb, valaha talán egy emberé volt, akinek könnye túl mélyre esett, hová a fény csupán rettegni jár, mint száműzött bújik sziklák mögött, mágneses álmokat rejt a határ, hozzád […]

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

KÁLVÁRIA

  Strandpapucsban, titokzoknival téblábol egy megtűrt isten itt. A vadak között, túl szelídre edzett, kukában is turkál, néha reszket. Álruhája olyan, mint a sorsa: foltozott, a szakálla kevéssé gondozott. Álmatlanságában, néhanapján, csillagokat ráz az égre fel. És meglepődik, hogyha visszaesnek. Már nem érdeklik bicegő szerelmek, túl sokat és túl élesen látott, a kényszerzubbonya, mint díszruha, […]

Posted by
Posted in

A SZERELEMRŐL

Mielőtt megbújnál a kiválasztott ölben, tanulj el pár hű perverziót. Kezesbárány kell majd, és néha jó ebéd. A férfi ág, a nő kecses rigó, s ha fordítva van, az sem túl fura, bár az anyaösztönt mímelni kevés. Vénusz dombja sok vadnak ura, és préda is, hisz kéj a szenvedés. Akár réteken a hajnal ködruhája, én […]

Posted by
Posted in

Kékmadár

Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február

Posted by
Posted in

Vágyódásban

(3 soros-zárttükrös) Pedig szerelemmel a szívemben születtem, Később láttam, cudar egy világba kerültem… Pedig szerelemmel a szívemben születtem. Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt, Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt… Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt. (Visszatérő rímek) Bálint napos a létem, méláztam, hogy […]