Posted by
Posted in

Szerelmetes Iluska

Jaj, Te szerelmetes Iluska! Vágyam, öleljelek Te fruska. Lennék a tanítód, Ha kell… alád-valód. Szerelem! Nem mulaszd Iluska! Szerelem… száguldó paripák! Ülj a nyergembe… jön már a nyák… Kívánom, borítson, Vágyam; elalélón. Igyekezz, nem elég… a morzsák. Elképesztő vágyrohamomban Kár, hogy kezem, nincs még bugyódban. Ezt igen élveznéd, Szeretve… szeretnéd. Végig csak vinnyognál szobában. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Táncolj még velem!

Táncolj még velem! Szikrázó fény, és néma zokogás, küldi a sors egy fiú mosolyát, amire vártam már éveken át, – hallom a dallamát, a végtelenbe vesző lágy szimfóniát.   Szerelem, szerelem! – most rám talált, mégis fáj a kedves simogatás, hogy mondjam el neked,- nincs esélyünk, – örülj mit megéltünk, csak ülj itt mellettem, ölelj!- […]

Posted by
Posted in

Szeretet verseim

Első verseim mi másról is szólhatnának, mint a szerelemről és a szeretetről. Ez természetes, hiszen a Lélek ezt a dimenziót ismeri (el), így törvényszerű, hogy sok ilyen témájú alkotás születik szerte a világban. Szerintem két ember nagy találkozása abból áll, hogy felismerik egymás szemében a csillogást, lelkük összeér, és abban a pillanatban a Sorsuk végérvényesen […]

Posted by
Posted in

feketén szeretlek

fekete szobámban feketén merengek hullanak szememből a fekete könnycseppek fekete szívemet hagytad el könnyedén százfelé meghasadt vérezget feketén fekete dallamok csendesen nyugtatnak összeborult minden fekete lett a Nap fekete szerelmen feketén gyászolom ordítva pusztít el a fekete fájdalom fekete orvosság fekete méreg az lettél számomra egy fekete élet  

Posted by
Posted in

ŰRHISTÓRIA

Barlangjáratok nyúlnak a Földig. Mennyei bányákban csillag a por. Fekete kő vagy olaj az éjjel, díszes a Tejút: kristálytelérrel. A vájárok lámpása rőt telihold, karbonangyalok arcán a seb, valaha talán egy emberé volt, akinek könnye túl mélyre esett, hová a fény csupán rettegni jár, mint száműzött bújik sziklák mögött, mágneses álmokat rejt a határ, hozzád […]

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

Gondolati szerelem

Nincs olyan testi szerelem, mely csak hasonlót adhatna nekem; ha a gondolatit felváltja a testiség, én már senkire sem várhatnék. Vajon az írás hallgatag? Ha hallgatag, vajon miért zavar? Kavarva kerülgeti fény éji szívemet; még nem szóltak, hogy már nem lehet. Rejtjel… vagy kód… vagy kárhozat, ha régi ihlet merítette az áldozat, melybe láthatót fest […]

Posted by
Posted in

Igaz ember szerelme

Igaz ember kis hibáért nem haragszik, lenyűgöző türelmével Jézust játszik. Ha gazember szerelméért élni lehet, igaz emberéért meghalni tisztelet! Ki hányat szerettetne így magába, annál jobb ember lehet – de nincs hála, mert a szeretők önzők, s bár szeretnek, mégsem a szeretettjüknek kedveznek… Játszani a tűzzel mindenki szeret. A tűzzel játszani égi üzenet, mert felsejlik […]

Posted by
Posted in

KÁLVÁRIA

  Strandpapucsban, titokzoknival téblábol egy megtűrt isten itt. A vadak között, túl szelídre edzett, kukában is turkál, néha reszket. Álruhája olyan, mint a sorsa: foltozott, a szakálla kevéssé gondozott. Álmatlanságában, néhanapján, csillagokat ráz az égre fel. És meglepődik, hogyha visszaesnek. Már nem érdeklik bicegő szerelmek, túl sokat és túl élesen látott, a kényszerzubbonya, mint díszruha, […]

Posted by
Posted in

A SZERELEMRŐL

Mielőtt megbújnál a kiválasztott ölben, tanulj el pár hű perverziót. Kezesbárány kell majd, és néha jó ebéd. A férfi ág, a nő kecses rigó, s ha fordítva van, az sem túl fura, bár az anyaösztönt mímelni kevés. Vénusz dombja sok vadnak ura, és préda is, hisz kéj a szenvedés. Akár réteken a hajnal ködruhája, én […]