Posted by
Posted in

Színesedik az ősz…

Ősz ábrázolás versben és tankában… Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek, Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek. De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél. Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél. Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad, Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad. Még a lelkemben van az izzadós, nyári […]

Posted by
Posted in

Gondolat… így öregesen

Van, hogy a gondolat zabolátlan, mint egy csikó! Vibrál és ugrál, kavarog, mint az örvénylő hó! Van, hogy a gondolat zabolátlan, mint egy csikó! Csak Jönnek Mint árvíz. Megfékeznem? Írni sem győzöm. * Nagy dolgok is sűrűn eszembe szoktak jutni, Ha marhaság, akkor érzem, el kéne futni. Nem Írom Mindet, csak Az értékest, Többi hadd […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

Nyári zápor

Képzelet játszik velem… Sétálni veled, Kéz a kézben, csak lazán. Felettünk kék ég! (10 szavas) De, meddig kék az ég? Bármikor nyakon zúdíthat a kék-ég… * (tanka) Szikrázó napfény, Pár bárányfelhő itt-ott. Csodás nyári nap. Nagyon jó a nap fénye! Ez, nyár egyik szépsége! * Hirtelen szél jön, Fújja hajunk, szertelen. Szél ölel, futunk! (10 […]

Posted by
Posted in

Mikor… ha majd!

Konklúzió Tankákban: Mikor a bántó zajt csend szövi át… Mikor sokágú villám elvakít… Mikor menekülünk a folyón át… Mikor az ég, a létből kiszakít… Ha majd úgy érezzük, nincs már tovább… Ha nem jó az, hogy neked tenni kell… Ha majd úgy véljük, hogy így ne tovább… Ha itt az idő és már menned kell… […]

Posted by
Posted in

Minden a helyére kerül

Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Tavasz, az alkonyban

A szerzőpáros, tankában gondolkozott… Halvány, almabor Színe van égnek… messzi! Pirulás múlik. Csend hullik, mint szép áldás, Meghitt most a rügyvárás. * Fönt a sok csillag, Vibráló fényt terít szét. Ég, mint kótyagos… Szerelemittas percben, Szívünkben mámor serken. * Este már ernyed, Táj, sötétségbe simul. Holdudvar nyílik… Vágy nyugszik, minden békés. Megfogant régi érzés… * […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Keménykezű lesz

A közeledő tél… Nem is küldött üzenetet a tél, Pedig tudta, hogy ember tőle fél. Hideg előre jött… ez már a tél? Hideg ölel át, faggyal ad csodát, hűti szíved forró szavát. * (3 soros-zárttükrős) A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik, A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik… A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik. A […]