Posted by
Posted in

Minden a helyére kerül

Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Tavasz, az alkonyban

A szerzőpáros, tankában gondolkozott… Halvány, almabor Színe van égnek… messzi! Pirulás múlik. Csend hullik, mint szép áldás, Meghitt most a rügyvárás. * Fönt a sok csillag, Vibráló fényt terít szét. Ég, mint kótyagos… Szerelemittas percben, Szívünkben mámor serken. * Este már ernyed, Táj, sötétségbe simul. Holdudvar nyílik… Vágy nyugszik, minden békés. Megfogant régi érzés… * […]

Posted by
Posted in

Hóvihartombolás

A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék, És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve. A nagyon hulló hóban, néha tán’ átlátszott az ég-kék, De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. Domb, völgy sem látszik, Hólepel takar mindent. Vég nélküli fehérség. Ég és föld fehér, Horizont sem látható. Köd-homályos […]

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Keménykezű lesz

A közeledő tél… Nem is küldött üzenetet a tél, Pedig tudta, hogy ember tőle fél. Hideg előre jött… ez már a tél? Hideg ölel át, faggyal ad csodát, hűti szíved forró szavát. * (3 soros-zárttükrős) A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik, A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik… A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik. A […]

Posted by
Posted in

Minden ősz, egy tél eleje…

Őszből a télbe… a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Napsütés ragyog, Szélhárfán, dallam csendül. Fázós hajnalok. Faágakon szél zenél, Múlt szerelemről mesél. * Sárga avarba Belehalt a jó idő! Nagyúr a múlás. Didereg szívem, lelkem, Hiányzik a szerelem. * A hűvös szélben Keringőznek, levelek. Ez, utolsó tánc! Így ősz vége […]

Posted by
Posted in

Hóviharban, néptelen a táj

A téli időjárásról 3 szerző… versben, tükör apevában, tankában Változik a világ, ciklusos az idő, Tél meg valahonnan, hirtelen elő-jő! Ősz, Tavasz Már nincsen, Megváltozott Az idő, s világ. Az idő, s világ Megváltozott, Már nincsen Tavasz, Ősz. Fehér csillogás A repülő hópihék. Jégtörő csákány. Havas kristálycsillanás, Erdőben ág zúzmarás. * Vége a kispadi, esti […]

Posted by
Posted in

Az én jó napom

Versben, európai haikuban és tankában… Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó, Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító! Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre, Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne. Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman, Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban. Az én folyómnak […]

Posted by
Posted in

Filozofikusan apevákban

és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lesz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát […]

Posted by
Posted in

Ó! A szélkakas…

Ó! A szélkakas, Folyvást szolgálatban van. Pihenni sem tud. Ifjonc, pörög szüntelen, Le nem áll, türelmetlen. * Ó! A szélkakas, A kémény legfőbb őre. Füstirányító. Kéményen szél karolja Ő a füstöt sodorja. * Ó! A szélkakas, Gólyákat elüldözi, Harcos kéményőr. Hű őre a kéménynek, Gólyák nem fészkelhetnek. * Ó! A szélkakas, Nélkülözhetetlen ő. Szélerőt befog. […]