Posted by
Posted in

Tavasz, megérkezik…

Már jégcsap sor, nem zenél az ágon, Nincs már ereszen és sehol máson. Pocsolyákban, már hullámzik a víz. Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz. (sedoka) Hó nincs, jég sehol, A nyári út még sáros, Tavasz jötte nem kétes. A hó elolvadt, Tócsák sora az utcán, Nap fénye felszárítja. * Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak, De […]

Posted by
Posted in

Éltető napsugár

A tavaszvárást, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros Hajnali fénysugár, Ablakomon bekandikál. Derűs nap ránk virrad. Volt… micsoda ravasz tavasz! Hír volt: hegyekben még havaz! * Meztelen ágakon Napsugár rügyet csalogat. Csodaszép kikelet! Pedig most volt, kemény telünk, Hogy vége, örömélményünk! * Zöldbe borult határ, Zsenge búzát szellő ringat. Éneklő madarak. Lassan túl vagyunk tavaszon, […]

Posted by
Posted in

Tavaszi virradat

A tavaszról, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Kopár faágak Közt botladozik a szél. Ágon, vastag jég. Szállj tova téli álom, Mikor tavaszra vágyom. * Pihen csillogva, Havas, mesebeli táj. Szikrázó napfény. Még könyörtelen, konok, Én türelmetlen vagyok. * Süvöltő szél a Lombok között, rémisztő. Nagy hidegérzet. Bennem ébred kikelet, […]

Posted by
Posted in

Tavaszodik

Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József