Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]