Posted by
Posted in

Lét-regény… 2/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Ősz: Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen, Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen… A kis-bogarak, már csak életuntan csámborognak, Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak. Ősz Leple Fényt takar. Vánszorgó lét Emléket kutat. * A nyári zajok, csak emlékek már, ezeket meg már […]

Posted by
Posted in

Időjárás a krimi partizánoknál… 2.

1942 telén… eredeti Bashó féle haiku-stílusban írva. Nagy pelyhekben Hull az első. Nyirkos sár. Nap elolvasztja. * Hó bolyhok fákon, Mélybe hulló ősvények. Szél, nyirkot áraszt. * Hitvány az idő, Havas eső, hózápor. Lefagyás veszély. * Ködbe feszülő A tél. Zuhanó pihék. Fent mereng a Nap. * Hűvös-gonosz szél. Esőcseppek, ősvényen. Víz, földön megfagy. * […]

Posted by
Posted in

MADÁRLES

Távol a kémény, oly távol. Messze a lenge gólyáktól. Ereszek bádogpereme alatt, a fészekhelyek csak körvonalak. . Szeretni tanul az enyhe tél, vizsgázni akar, de véget ér. . Messze a ház, a porta, gólyapár távoli gondja. A hólétől másnapos tavasz, pár kéményre ágakat tapaszt. Szeretni tanul a vad kikelet, vizsga nélkül is viszonyba kezd, . […]

Posted by
Posted in

A RENGETEG TITKA

A szellemerdő mentsége a tél. Fagyból karistol magának vázat. Röghöz köti még az agg alázat, a törzseken jégmoha éldegél. A szellemfákhoz ösvény nem vezet. Szélfátylakkal készülnek a bálra, lépésmentes, hajladozó táncra, a kérgük rojtos, szikkadt erezet. Bennünk is lakik tanult hidegség, egy árnytotem, mely becézni akar. Ajkain a hamisság: tehetség, ha felélednél, nyomban megzavar. Mézgahajú, […]

Posted by
Posted in

Fagyos reggel

Hó még nincs, de már fagyos a reggel, Az időjárás köddel szemetel. Efkáefvé ezt nem szedi össze, Minden ez, csak nem hölgyek öröme. Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is, Autóst érinti, gyalogost is. Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen… Autós, gyalogos el ne essen! Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Első hóvihar

Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte, Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére… Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre? Fehér havazik. Megfagy a gondolat is. Remény mindent beterít. Fagyott gondolat. Remény terül fehéren. Kopog a tél. Havazik. * Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít, Csúszik a hólapát nyele […]

Posted by
Posted in

Téli hideg

(3 soros-zárttükrős) Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés, Miközben rettenetesen hideg van és nem oly’ kevés… Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés. (10 szavas) Hull a hó, ragyog a táj, Fénylő csendben valami fáj. * Hó Ha hull, Elbűvöl. Lábam alatt Csikorog a hó. Csikorog a hó Lábam alatt. Elbűvöl, Ha […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarosok családjai…

Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki… Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem […]

Posted by
Posted in

Illúzióvillanás a Don kanyarról…

„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]