Posted by
Posted in

Tajtékszínű a nap

Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]

Posted by
Posted in

Nem lelem

Állóharcba bonyolódtam A lövészárok rám szakadt. Nem lelem a gyalogásóm… A nyeléről már leszakadt. Ásnék, de körmöm is törött, Nincsen vezérlő csillagom, Miért küzdök még, mint lökött? Nincsen már ideám, álmom. Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mély tenger

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Feladjam?

Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? Sok a körülmény, mi legyen a döntés? Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? Átcsap-e sorsrontó tragédiába És mint senki, mehetek vakvilágba. Ötven éves vagyok és […]

Posted by
Posted in

10 szavasok – 4.

Öregszem! Most én még kirándulhatok. Természet befogad, majd oda eltúrázok… * Egyszer én is felmegyek égbe! Talán ott van totál béke? * Sírkertben jártam, felnéztem… égre, Imát mormoltan, magamért is! Mi végre? * Költőóriások, ragyogtok örökön, csillagnál fényesebben, Örök tisztelet él, bennünk, belsőmben… * Legszebb szavakat, Nagymenők írják, éj alatt. Örömkönnyeim folynak, párnám alatt. * […]

Posted by
Posted in

Gyermekkorom

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]

Posted by
Posted in

Járom az utam… de honnan jöttem?

Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem, Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. Rémisztő a hegy, […]

Posted by
Posted in

Mint úr, vezényel…

Merengünk! Van még élettavasz? (3 soros-zárttükrős) Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Ő Az úr! Azt hittem, Hogy velem van. Igám csak enyém. Igám csak enyém. Hogy velem van, Azt hittem. Az úr Ő! * (3 soros-zárttükrős) […]

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Tilalomfák között

Ágas-bogas tilalomfák között bujdokolva csak futok, Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok. Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni Vagy a futásommal… csak menekülni? Itt nincs indóház, bakter se, ki utat mutat, Sínt is felszedték… szemem a távolban kutat… Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc