Posted by
Posted in

Pipacstenger

Pipacstenger   Káprázatos vöröslő színek, szirmai mégis oly szelídek, lágyan ringó virágzó tenger, kelyhe harmatcseppet rejteget.   Skarlátvörös uszálya izzik, a fény játékára kinyílik, drágakőként ragyog bársonya, szél hátán hintázik bájosan.   Aranymezőben izzó parázs, forró nyárban égő tűzvarázs, karcsú teste olyan csábító, bíborvörös tánca lázító.   Hullámzó vérvörös igézet, meghal, ha a földből kitéped, […]

Csillagles a Mogyorósi-sziklán
Posted by
Posted in

Csillagles a Mogyorósi-sziklán

A nagy völgy öléből árnyas út vezetett az út mentén virág mi nekünk nevetett. Estére értünk a a jeles bércre fel szép est mosolyában a kereszt volt a jel. Az égbolt ránk borult hanyatt feküdt az éj fürkésző csillagon izzott a kőkaréj. Míg fent a hold figyel ezüstöt pettyeget szemünkben vízió s repült a képzelet. […]

Posted by
Posted in

A Föld urai

A hegyek- völgyek és a vadvizek, Ez mind a természet, mit szeretek. Vadakat látni és bogarakat, Megfigyelni a sok madarakat. Ember több az állatnál, gondolkozik, A rombolásban vajh’ visszakozik? Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, A Föld urai pozitívan legyünk. Naponta halnak kiállatok, növények, Értem én, de nem minden az okos gépek. Mi lesz, […]

Posted by
Posted in

Életek

Életek Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan?-járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi?-k, a Hogyan?-ok és a Miért?-ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt. Átlagos pókháló volt. Ezüstszínű, törékeny. De mégis szilárd. Legalábbis szilárdan tartotta azt […]

Posted by
Posted in

Te vándor felhő

Rácsodálkozás az őszi természetre… Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. Hol lakol, te vándor felhő, amerre a […]

Posted by
Posted in

Kirándulás

Versben, TANQ –ban és 10 szavasban… Az egész kora reggeli napsütésben, Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben. Nap ébred! Még semmi meleget nem adott, Beborította az árokparti bokrot. Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat, És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat. Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített, Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített. Fűbe […]

Posted by
Posted in

Állatsereglet

Tekergőzik, csúszik a kígyó, Előre menni, neki is jó. Sétál és cammog az elefánt, Jó nagy állat, de nem félj, nem bánt. Szőrős és csíkos lett a tigris, Így, el tud bújni, akárhol is. A másik csíkos meg a zebra, Nem az, aki tengerész vala. Sok pikkelyes lett a halacska, Felfelé úszik a folyóba. Nagy, […]

Posted by
Posted in

“Natur et humán”-haikuk

“NEH”=Natur et humán haikuk: a természeti és az emberlét közti hasonlóságokra vagy épp ellentétekre mutatnak rá. Megy   Fény a sötétbe’, úton a buszvonat, s te… jössz temetőtől.

Posted by
Posted in

A természetről…

Elmélkedés az új irodalmi irányzat jegyében: HIAfo -ban Árnyakat vet a fény! Merengésnek helye A folyóparti erdőben. * Napszúrás, nagy veszély! Túlzón felmelegszik. Tűző napon, még az agy is. * Szél, ágakat szaggat. Vad, romboló vihar! Jó időnek itt a vége. * Csúnyácska vihar jön! Ijedten menekül A kutya. Nagy a csattanás. * A sok-sok […]

Posted by
Posted in

Természet-ember

Természeti kép, jelenség, esemény-ebből eljutni valamely emberi tetthez. Ilyen típusú haikuk: Vihar van! Zuhog a villám. Kigyullad a fa, a ház, készít a bárki. A mi táplálékunk Amikor esik, óceán szül sok folyót, megisszuk mindet. Fú a szél! Zizzent a levél, surrant a macska, egér. Mi állunk-megyünk. Egy villámról   Benyúl a fába, amint alatta […]