Posted by
Posted in

Mindig félúton vagyok…

Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok, Remélem, innen én bárhová eljutok. Talpam alatt halkan görögnek el a kövek, Önzetlenül nem állok útjába senkinek. A múltam mind rám zúdul a most felé, De hegyek nem zúdulnak lábam elé… Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok, Az életem így alakult, kicsi maradok. Félek, de alólam nem fogy el az […]

Posted by
Posted in

Úgy tűnik, hogy…

A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és európai […]