Posted by
Posted in

SZELÍDÍTŐ

Hasad a csönd, szavadra várok. Másom vagy, s én lélegző bábod, kettőnk között, a horizont alatt, a világ éppen magára marad. Kalózkodik a képzelet, víztükrön bohó neszek, meztelen emlékek színpada, olykor ennyi a szív, s belemerül az éjszaka. Csillagmezőt néz a domb, a vitorlákra félbolond, szelet köt egy árnyalak. Ha rőt szakállat fest az ég, […]

Posted by
Posted in

KÁLVÁRIA

  Strandpapucsban, titokzoknival téblábol egy megtűrt isten itt. A vadak között, túl szelídre edzett, kukában is turkál, néha reszket. Álruhája olyan, mint a sorsa: foltozott, a szakálla kevéssé gondozott. Álmatlanságában, néhanapján, csillagokat ráz az égre fel. És meglepődik, hogyha visszaesnek. Már nem érdeklik bicegő szerelmek, túl sokat és túl élesen látott, a kényszerzubbonya, mint díszruha, […]

Posted by
Posted in

MADÁRLES

Távol a kémény, oly távol. Messze a lenge gólyáktól. Ereszek bádogpereme alatt, a fészekhelyek csak körvonalak. . Szeretni tanul az enyhe tél, vizsgázni akar, de véget ér. . Messze a ház, a porta, gólyapár távoli gondja. A hólétől másnapos tavasz, pár kéményre ágakat tapaszt. Szeretni tanul a vad kikelet, vizsga nélkül is viszonyba kezd, . […]

Posted by
Posted in

A SZERELEMRŐL

Mielőtt megbújnál a kiválasztott ölben, tanulj el pár hű perverziót. Kezesbárány kell majd, és néha jó ebéd. A férfi ág, a nő kecses rigó, s ha fordítva van, az sem túl fura, bár az anyaösztönt mímelni kevés. Vénusz dombja sok vadnak ura, és préda is, hisz kéj a szenvedés. Akár réteken a hajnal ködruhája, én […]