Posted by
Posted in

Van-e remény?

Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? * Összekötözött Bokával menekülni? Kínlódva várni! * Kilátástalan, Ha nincs kilátás hegyről… Futni? Csermelyből? * Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! De tudják-e, hogy […]

Posted by
Posted in

Miranda

De nagyon szeretem Miranda! Isteni, ha ölel a karja. Mikor közelben van, A bűvkörömben van? Szívemnek kedves! Lelkem vágyja… Igen, tudom, én Önt imádom! Jöjjön sűrűbben, arra vágyom. Kérem, fogja kezem! Igencsak kedvelem. Rég nem volt, pótolja hiányom… * Öröm, hogy ismerem, Miranda! Mindig legyen itt, szívem vágya… Társaságában jó! Lelkem ujjong, hahó… Közelsége lelkem […]

Posted by
Posted in

Testek burjánzása…

Szerelmetes Eugénia! Vágyam veled a testek harca. Ölel és simogat, Puszilva csókolgat… Én és a testem burjánzása. Mond kedves, hol lennél, lent vagy fent? Kérlek, ne csináld; ötlettelent. Vágyadnak tartalma, Testednek hatalma. Nem adom elő élettelent. Eugénia! Lepedőre! Ezt nehogy kihagyd, ne légy dőre. Vesd alám magadat, Kapard csak falakat… Élveztetlek majd; nyakra-főre. Vecsés, 2018. […]

Posted by
Posted in

Élet titka

Általában nem teljesülnek a vágyaim, Így aztán sokat folynak belül a könnyeim. Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek, Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek. Hittel, akarással, igazi érzelmekkel, Nem haladok előre, ezekkel… fékekkel. Ötven évesen ismerem föl élet titkát, Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát. Vecsés, 1998. november 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mosolygó léttel…

Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet, El kell kezdeni a mára kiszabott új létet! Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat? A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat… Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek. Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket. Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok! Ma, […]