Posted by
Posted in

Mély tenger

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Gyertyaláng

Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban. Fény nincs már létemben, Elvesztem lét tévútjain. Szenvedés életem. * Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű, Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog… Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg. * Bús, Komor Életem, Bodogságom Koporsója lett. * Mint […]

Posted by
Posted in

Vakvágta a jövőbe…

Filozofálgatás a jövőről Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. Majd ha odaérünk, […]