Posted by
Posted in

Szomorúan lógnak.

Hűvös lett az idő, megjött az ősz, Hűvös, északi szél lett a dizőz. Ma is szomorkás az idő, borult, Úgy tűnik, minden az őszbe szorult. Szomorúan lógnak a levelek, Tán hívők és jobb világba mennek. Már a kutyusunk is bundát növeszt, És a változásra, szemet mereszt. Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az egyetlen fegyver

Szükségem lenne egy fegyverre. Olyanra, ami egyszerre képes a Földet marcangoló eszméket a Pokol tüzébe taszítani, és a csodásakat az ég olyan magasságaiba emelni, ahol már angyaltollak hullanak alá. Szükségem lenne egy fegyverre, amely nem gyilkol. Mert valamit tenni kell. A káosz, ami közelít, nem érhet el bennünket teljesen. Valami módon akadályt kell állítani az […]

Posted by
Posted in

“Utaztató” haikuk

Utaztató haiku=térben és / vagy időben mozog és mozgat   1. Látni, messze   Szeméből a Nap Szíriuszba-Holdon át befújja hangját.   2. Tiszta az égbolt   és a héja, ponty fut át víztükröződni holdi arc felett.     3. A béka ugrik   Fejest a vízbe. Kiúszta túlpartot. Ha… sziget nincs arra.   4. […]

Posted by
Posted in

Placebót oszt a természet?

(3 soros-zárttükrős) Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? Rögtön valós lesz, ha ránk küldi fergeteget… Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? * (haiku) Fán, nincs zúzmara Hófehér, már itt nem úr! Ág, mint szélhárfa. * Hideg, csomagol. Havazás, már elolvadt. Hideg már nem fed.. * Szól szellő szélnek, Tarolj! Adj a […]

Posted by
Posted in

Éledő természet

Már itt a tavasz… eredeti Basó féle stílusban írta a szerzőpáros. Szél simogatja Lágyan, mi elé kerül. Rügyet szellőztet. Szél játszik az ágakkal Nap elvonul fáradtan. * Árad a patak, Jéghegyek már olvadnak. Föld felújítás. A hegyet köd takarja… Ne lássák, azt akarja. * Bokron, friss levél, Ágak közt, szél danolász. Fű sarjadása. Égen egy […]

Posted by
Posted in

A nyár, már itt kóricál…

A nyárelőről TANQ csokorban írt a szerzőpáros. A bárányfelhőcskék Habosak, mint egy szép hullám. Ó, napfénysugarak! Selymes füvek fürge ujja, Itt a nyár, ő itt van, újra. * Szivárvány derűje Borítja messzi láthatárt. Szép a szín-kavalkád. Szoknyában jár a képzelet, Horizont lelkét kémleled. * Hajnaltájt, a csendet, Macska léptei zavarják. Köröm tán’ nyikorog. Aranyporban él […]

Posted by
Posted in

Magával sodró a tavasz illata…

A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros. Ágyamban dúlás volt! Hold, erősíti szenvedélyt! Reggel, tavasz virrad! Álom volt, de most már való! Tavasz hozta, vérforraló… * Itt hagytad illatod, Mélyen szippantok belőle. Búcsúhajnal volt ez? Elszállt meghitt pillanatok, Mint a tavaszi illatok. * Hited, ne hagyjon el, Lepedőt mosom, visszavár. Némán koncentrálok! Örök […]

Posted by
Posted in

Hamiskás az ősz mosolya…

Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]