Posted by
Posted in

Sírva síromnál ne állj!

Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]

Posted by
Posted in

Kegyelmet vagy időt?

A meszelt falakon megkopott a festék. Nagyanyám már alig… És alig az emlék. A falon nagyapám megsárgult fotója, nagyanyám csak nézi: a múltat kutatja. Vagy tizenöt éve, hogy egyedül jár-kel. Nem tud megbékélni csonka életével. Cseléd volt régen is, most is sors szolgája. Ereje megfogyott, csak könnye szolgálja. Itt maradt magában. Sóhaja vermet ás. Üres […]

Posted by
Posted in

Fordulj világ!

Jaj, te világ! Már a bánat rád szabadult, szerteárad… Mert a vegyszer árja terjed, vidék, város ettől szenved, mint a köd, ül rá a tájra, szétterül a nagyvilágra, pusztul tőle ember, állat, szétmarja a kertet, házat, vizet mérgez, felhőt apaszt, menedéket nem találhatsz. Kifolyasztja minden könnyed… Jaj, te világ, mi lesz veled?! Nem csitul úgy […]

Posted by
Posted in

Otthon

Otthon Ott él a már ritka, ártatlan fehérben, a kosz gyermekében a romlott szürkében, és mikor nem ropog a hó léptünk nyomán, a téli esőben is ő dobol tompán. Ott a nedves aszfalt fekete arcában, és ő fakaszt rügyet vagy vész el az árban, míg a tavasz könnyből némán kapát farag, lent a dagadt sárból […]

Posted by
Posted in

Esővers

Hétfőn lógott az eső lába, kedden még jobban meglóbálta. Szerdán ázott már minden tető, csütörtökön csordult a teknő. Pénteken pityergett, siratva: szombaton ázol még miatta. Vasárnap könnyeit feledve, a felhő a hasát süttette! 2019. június 26.

Posted by
Posted in

Emlékőr

hangulatzene a vershez Emlékőr   Nem emlékszem mosolya vonalára, nem emlékszem a simogatására, nem emlékszem mondatokra, hangjára   Arra emlékszem, amikor mosolygott, a világ szebb hellyé lett, emlékszem illata bennem oldódott, ahogy levegőt vett   Arra emlékszem, érintésével betelni nem tudtam, hangja hallatán egyszer remegtem, másszor aludtam   Emlékőre lettem e kincseknek amit bennem hagyott, […]

Posted by
Posted in

Kelj enterrel! (kamaszkór)

Lustaságod plafonig ér, de lehet, bokáig. Körülötted hancúroznak, sípolnak a szmájlik. Mellkasodon telefonod villódzik, ébresztget… Ideje egy entert nyomnod, dél váltja a reggelt! /2018.

Posted by
Posted in

Valami béke

Valami kéne, valami nincs, tudom, hogy lehetne valami kincs. Lehetne béke! Hamis az is… Igazi kellene, igazi kincs. Harcos kezére kéne bilincs, béke egére kéne kilincs. De sokat érne, sokat e kincs… Bizony, hogy lehetne, de az ma sincs!!! /2017.

Posted by
Posted in

Ásó, kapa, nagyharang…

“Ásó, kapa, nagyharang” ülünk a gangon, nincs harag, a gyerek bent minthogyha sírna, ó, hogyha mégis szárnyam volna, ó, hogyha együtt szállhattunk volna! Fülemben folyton az a hang: ásó, kapa, nagyharang… Szétrágott életünk konca, te húzod jobbra, én balra, a gyerek bent mintha mintha még jobban sírna, szabadabb leszel, boldogabb? Fulladok, túl szűk ez a […]