Posted by
Posted in

Kezdetek

ÉS ÉGI CSATORNÁK NYÍLTAK MEG FELETTEM… Ezúton szeretnék köszönetet mondani Zsoldos Árpádnak és Adriennek, hogy lehetőséget adtak nekem arra, hogy ezen a felületen bemutatkozhassak, és írhassak azokról a dolgokról, amitől Fényszórólány lehetek. 2012 óta írok verseket, amióta a férjemmel megismerkedtem (miután kiderült,  hogy még sem lesz világ vége 😊). Másfél éven keresztül mantráztam magamban, hogy […]

Posted by
Posted in

VERS-TAN

A vers fa. Mindenkiben növeszt egy gyökeret. A sorok göcsörtös ágak, suttogó szavak a levelek. Virágot hoz, és koronként más pompába bújva marad szerény, láthatatlan gyümölcsöt érlel, mint magzatát asszony; gazdag, szegény. Föld is a vers. Biztos talaj, ám lehet, olykor csak ingovány. Tüzet felszító vad levegő, víz, ami enyhít, ha szomj a vágy. Mi […]

Posted by
Posted in

Nyár leánya

Edit Szabó : Nyár leánya Virágszirmok tarkasága tündököl, nyár leánya a szirmukba öltözött, szőke haja legtetején koszorú, minden színben homlokára ráborul. Kiemeli arcának tisztaságát. szép leánynak gyönyörű ifjúságát, két karjában virágcsokor megperdül, szépségeket e világban üdvözöl. Fiatalság legyen örök életed, minden édes emlék legyen a tied, tarka ruhád őrizze a szépséget, nyár virága költözzön a […]

Posted by
Posted in

Már talán…

Vénségemre felismerést tettem, És már talán, kicsit bölcs is lettem. Emberek sem nem szépek, se nem jók, De, ha kell bárkivel jó-pofizok. Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg… Már csak lassan zakatoló az életvonatom, Az utazó homokóra… pereg monotonon. * Élet kezdődik, Folytatódik, véget ér. Sors? […]

Posted by
Posted in

Lélek harca?

Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem, Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem… Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény, Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény. A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd! Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd! Emeld az arcot, Közönyöd, magadról le! Béke, szeretet. […]

Városok és tájak I.
Posted by
Posted in

Városok és tájak I.

Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]

Posted by
Posted in

Kókadt kankalin

Akai Katalin      Kókadt kankalin   Kókadt kankalin kelyhét kibontja, Esőre éhezik, levele, és szirma. Hajnal harmatja életre kelti, Napsugár csókjára, magát illegeti.   Zümmögő méhecske körül udvarolja, Isteni virágpor ezért a jutalma. Végre tavasz van, megújul minden, Csicsergő madarak hazatérnek szépen.   Zöldellő zöldmező, zizzenő parti fű, Szélhárfa hangjára virágot ültetünk. Szép nárcisz bólogat, […]

Évösszegzők, ünnepek
Posted by
Posted in

Évösszegzők, ünnepek

Táncolj az éjben! Táncolj az éjben! Szendergő fényben hol görnyedve felsíró csecsemők képében bugyog az öröm, a bánat, a szépség. Táncolj hát vélük, hogy szívedet értsék! Járj velük az éjben, lámpák tengerében hullámzó járdákon, cirádás falak szegletében! Less be az ablakok kósza függönyiben! Hallgass a szélben! A hó és virág illatát szívd magadba szépen, s […]

Bohókás versek
Posted by
Posted in

Bohókás versek

SMS Szerelmes vánkosán egy szőke nyúl cuncorog, Fáratag föld alatt párja már homborog. Álmos szép éjszakán minden út hozzáfut, Zörgő szerelvény gyomrából már kijut. (Budapest, 2017. június 15.) Sváb nyár Kopár hegyek közt tarka gyepen legelő néma sokaság. (Benedictbeuern, 2017.07.09.) Az emeleti teremben Nyugvó Nap emléke töri a csendet Éjközép légjén a konduló érc Zengi […]