Posted by
Posted in

SZÓLONGATÓ

Tegnap este, amikor szobámban a sötétség a csöndet takarónak magára vette, s nem csak az elmúlt éjjel, hanem minden kósza napvég mélykék küszöbén, ahol a csillagok lángja ténferegni kezd, s a világ zajából nem marad, csak nesz, ebben a sírközeli hallgatásban, sejteni vélem vagy inkább akarom, amint szívemből mindenféle lakaton, záron, veretes kapukon keresztül szökik […]

Posted by
Posted in

Átok?

Emberi faj ilyen, Nem él békés szeretetben… Mesés áskálódás. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli buzgalommal. * Ember olyan önző, Másikra irigykedni, jó… Szeretet, békesség? Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Juj, de jól művelik, Történelemhamisítást… Világ, nyakig sáros. Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Manapság, ez szokás! Ezt sugallják… horrorfilmek. Gyerek, […]

Posted by
Posted in

PROGRESSIO FIDEI /A hit fejlődése/

Maradt még locspocs a vízözönből, mikor Bábel tornya nyújtózkodni kezdett, a frissen mosott vétkek homokjából, nagyravágyó, konok téglák lettek, s munkába fogott az őskevélység, a teremtmény megsebzett büszkesége, zord vágyai kusza halmazából, bálványt tákolt ismét; önképére. Átfagyott a világ szíve akkor, szétmarták a hajszálrepedések, és engedelmes, híg dimenziókból, az Isten döbbent arccal visszanézett, de úgy […]

Posted by
Posted in

SZELÍDÍTŐ

Hasad a csönd, szavadra várok. Másom vagy, s én lélegző bábod, kettőnk között, a horizont alatt, a világ éppen magára marad. Kalózkodik a képzelet, víztükrön bohó neszek, meztelen emlékek színpada, olykor ennyi a szív, s belemerül az éjszaka. Csillagmezőt néz a domb, a vitorlákra félbolond, szelet köt egy árnyalak. Ha rőt szakállat fest az ég, […]

Posted by
Posted in

TÁJLEÍRÁS

Ha tájat mondok, fákra gondolok. Sudár derekú, játékos nőkre, akik ránctalanítják a homlokot, s a fiút férfivá teszik, egy kis időre. Ha vízről beszélek, a dús folyókra, úgy gondolok, akár ágra-bogra. A tenger is erdő, és tudhatod, minden magányt megőriz; feloldva. Ha hegyeket írok le képzeletben, csúcsaikat helyből ugrom át, és látom, amint szép, könnyű […]

Posted by
Posted in

Én

Én   Egyedül vagyok a tükrös szobában. Egyedül vagyok a tükörszobában. Száz fejem fordul. És száz karom mozdul. Száz torkom látszik. De egy hangom hallik. Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain. Egy torkom látszik. De kozmosz visszhangzik!

Posted by
Posted in

Jótanácsok

Jótanácsok   Minden rossz, csúf és buta, hát legalább te legyél jó! Minden jó, szép, kellemes, éppen ezért ne legyél rossz!

Posted by
Posted in

Apokalipszisek

Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]

Posted by
Posted in

Világhimnusz 2: Ki teszi meg??!!

Világhimnusz 2 Ki teszi meg??!! 1. Én. És te. Hát íme. Mindenre, mindenbe. Érzéd-e. Vérzéd-e. 2. Én, én csak! Én ad-kap. Már tegnap. Már holnap. Lát a Nap. Én sem vak. 3. Vagy csak te. Nem? Nem? Hát légyen. “Ám engem én énjem.” Énlétem… tudsz nékem? 4. Lehet Ő? No ki ő? Az erő? Vagy […]

Posted by
Posted in

A kozmosz követei

A kozmosz követei A Nap (megnemzette): Megnemzettem. Van. A Föld (megszülte): Megszültem. Kész. A Hold (felneveli): Felnevelem. Nézd. A Mars ( kiképzi): Kiképzem. Lásd. A Plútó ( tovább fogja küldeni): Tovább fogom küldeni. Igen. Az űr (visszhangzani fogja): Visszhangzani fogom. Hallod.   ( Mindez megtörténik.) (…) (Mindez megtörtént.)