Messze az ég

Megzenésített versem Karády István hangszerelésében és előadásában

 

Szakáli Anna
Author: Szakáli Anna

Szakáli Anna az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2013. cím birtokosa. 1952. január 1-jén születtem Zamárdiban. Bogláron érettségiztem 1970-ben. Ügyvitel technikus, majd okleveles ügyvitelszervezői végzettséggel dolgoztam a Dunántúli Regionális Vízműnél 1986-ig, majd a Gábor Dénes Számítástechnikai és Műszaki Főiskolán okleveles ügyvitel és folyamatszervezői képesítést szereztem 1991-ben. 2009-ben mentem nyugdíjba. Első novellám 1989-ben jelent meg. 2002-től kezdtem el rendszeresen írni. Kiadott köteteim 2003 Tisztafényű lélekkel  (versek) - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2005 Hajnali napköszöntő  (versek) - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2008 Nevető hold (versek) - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2011 Névtelen dalnok (versek) - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2015 Szivárványkapu (balatoni mese) - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2016 Pillantás (versek) - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban 2017 Lángoló tűzmadár (MEK válogatás a szerelmi költészetemből) 2017 Elfutott életek - online letölthető verzió a Magyar Elektronikus Könyvtárban Díjak Prímavera díj 2007 Szerelmi költészet II. helyezés 2007 (Író kilencek) Advocatus Pro Urbe Siófok 2008 Az év legjobb szerzője 2013 – Irodalmi Rádió Zamárdiért elismerő oklevél 2015 Az év szenior költője II. helyezés 2016 – Irodalmi Rádió Nyomtatott megjelenések – folyóiratok – antológiák Somogyi Hírlap 1989, A lélek temploma, Jelen-lét,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »