Elindulásom / Besztercére emlékezve

Akkor is hullott a levél csak én nem láttam
az utat feléd többször megjártam de azon a napon
minden más volt magammal vittem legszebb álmom
hogy legyek állhatatos mint a fenyő lombja
s ez nem volt életem szalmalángja
úgy éltünk hogy elszállt minden kétely
az idővel múlt álarcos ifjúságunk s bár a város arcát is
lemeszelték átütött a mészen a sokféleség
rátaláltunk a magunk színeire és féltve őriztük
dúdoltuk dalaink idéztünk Görög Ilonákat
titokban elért könyveket verseket mondattunk
az iskolában reménnyel hogy holnap is leszünk.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 + 1 =

Lelkem tavasza

A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is

Teljes bejegyzés »

Április

Feketébb az éj, Ezüst a hodfény, S lágy felhők ölén Ringom fénykörén. Lila orgonák, Múltak illatán, Álmodnak elém, Magány éjjelén. Mosolyod érint Hideg csókodban. S

Teljes bejegyzés »

A béke áldozatai

Szénnel rajzolt világban élek. Minden szürke. A felhős égbolt, a kavicsos talaj, a nyugaton vánszorgó hatalmas folyam. A behemót épületek, a köztük közlekedő ormótlan vonat.

Teljes bejegyzés »

adoráció az aggodalomhoz

földig hajolok előtted és hódolok neked ó hatalmas aggodalom teljesen átadtam magam neked  rendelkezz velem mint anyáimmal nemzedékről nemzedékre hisz mindvégig velünk maradsz  irgalmazz ó

Teljes bejegyzés »