Mindennapi kenyerünk

 

Nagyanyánk idején jó kenyeret ettünk,
naponta egy malomkeréknyi fogyott,
szüleink az asztalhoz nem ültek gonddal,
hogy a családnak jólessen minden falat.

Délutánonként suhanc testvéreim
az erdőből száraz ágakat hoztak,
a kemence mellé rakták rendben,
mert a kenyérsütésnek járt a tisztelet.

Nagyanyánk mindig szombaton sütött,
vasárnapra legyen friss kenyér,
pénteken este megfőzte a krumplit,
annyit, hogy jusson unokáinak is,
a kamrából elővette az érett kovászt,
lisztet szitált, kovászolt,
másnap hajnalban már dagasztotta,
s amikor levált kezéről a kenyértészta
fehér ruha alatt a fateknőben hagyta pihenni,
hogy növekedjen benne az erő.

Míg kelt mindennapi kenyerünk,
az udvaron begyújtott a púpos kemencébe,
lobogott a tűz, a száraz ág gyorsan égett,
s hogy erős legyen a parázs,
közéjük vetett egy-egy vastagabb tűzifát.
Mire a kemence belseje vörösre hevült,
szakajtókba szaggatva a tészta már készen állt,
félrehúzta a parazsat, egyenként lapátra tette,
és bevetette sülni a kenyeret.

Amikor letelt az idő, kinyitotta a kemence ajtaját,
a forró kenyér égett héját fakéssel leverte,
aztán kötényének két szélével fogva egyenként megvizsgálta,
majd tiszta tekenőbe állította  egymás mellé
a hét mosolygó arcú életet.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »